Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - GYENESEI JÓZSEF: EGY FŐVEZÉRI LÁTOGATÁS ÉS TANULSÁGAI

EGY FŐVEZÉRI LÁTOGATÁS ÉS TANULSÁGAI HORTHY MIKLÓS KECSKEMÉTEN Horthy Miklós és Kecskemét „Kecskemét ma reggeltől kezdve a fővezér varasának lázában ég. Az emberek lázas izgalommal, kipirult arccal járnak az utcákon. A katonák mindenütt ragyogóan, tisztán délceg sastollal járnak; az utcákon mindenütt tisztítanak, díszítenek. Csupa ünnepi hangulat minden. A fővezér történelmi jelentőségének a magyar lelkektől való öntudatlan megérzése ez."

1 Számolva a Kecskeméti Közlöny tudósításának publicisztikai túlzásaival is, a fenti sorok jól érzékeltetik a fővezér 1920 eleji érkezését megelőzően a városban uralkodó közhangulatot.

2 A település lakói azonban már korábban is jelét adták Horthy Miklós iránti elkötelezettségüknek. 1919. november 23-án a nemzeti hadsereg kecskeméti bevonulása alkalmából rendezett ünnepi vacsora résztvevői a város közönsége nevében patetikus hangvételű - több ezrek által aláírt - táviratban üdvözölték a távollévő fővezért: „Vitéz fiaidat - Oh nagyvezér! S honfoglaló! - rajongva ünnepli Kecskemét népe. Hős szellemed is itt lebeg közöttünk, parancsot oszt... s mi hűen követjük azt"

3 Horthy, akinek politikai-hatalmi pozíciója ekkor még minden alkotmányos elismertséget nélkülözött, vélhetően szívesen fogadta a Duna-Tisza köze legnagyobb városának e közeledését. Köszönő soraiban a Tanácsköztársaság alatt sokat sanyargatott, a megszállástól sokat szenvedett nagy magyar város hazafiságának impozáns megnyilatkozásaként értékelte a kecskemétiek köszöntését.

4 Talán e ragaszkodás gesztusértékű viszonzásának is tekinthetjük Horthy Miklós fővezér 1920. február 7-i kecskeméti látogatását. Horthy egyik életrajzírója szerint azonban a fővezért ennél sokkal konkrétabb cél vezette Kecskemétre. A látogatást megelőzően ugyanis, a kormány tagjai mellett, Horthy is kézhez kapta a Kecskeméti Polgárok Bizottságának memorandumát, amely felsorolta a szentkirályi Kecskeméti Közlöny (a továbbiakban: K. K.) 1920. február 8. 1. p. 2 A K. K. első száma az ellenforradalmi rendszer hatalomra kerülésével egy időben, 1919, augusztus 6án jelent meg. A Kecskeméti Lapok papírkészletének elkobzásával megindított, jogelőd és előzmény nélküli napilap „az egységes, a magyar, a krisztusi valláserkölcs alapjain álló. erős, boldog, nagy Magyarország" megvalósítását tűzte a zászlajára. A lap alapító főszerkesztője Kiss Endre ügyvéd, későbbi polgármester, majd főispán volt, aki tartalékos tiszt társaival (a Héjjas-testvérek, Liszka Béla, Dávid Nándor) és néhány nagygazdával 1919 áprilisában ellenforradalmi lázadást akart kirobbantani Kecskemét környékén. A második világhábor után népbírósági eljárás indult ellene. 3 K. K. 1919. nov. 27. 3. p.; Kádár Gyula, a nemzeti hadsereg egykori tisztje emlékiratában így írt a reguláris haderők kecskeméti bevonulásáról: „Bennünket ezen a napon [ti.: november 22-én], az esti órákban riadóztatnak [...] Azonnal vasúti kocsikba rakódunk, és megyünk Kecskemétre. Ezredparancsnokunk közli, hogy ott egy Héjjas Iván nevű gazdálkodó vezetésével [...] terrorbandák működnek. Feladatunk Kecskemét környékén a közbiztonságot helyreállítani, a bandákat lejégyverezni. Reggelre érünk oda. A városban nyugalom. Fogadtatásunk hűvös. Sem éljen, sem zászló. Látszik, hogy az emberek ijedtek, megfélemlítettek" Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. Budapest, 1978. 126-127. 4 K.K. 1919. december 11.2. p.