Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - SOÓS LÁSZLÓ: MIKLÓS GYULA BORÁSZATI KORMÁNYBIZTOS JELENTÉSE 1884-ES SZERBIAI ÚTJÁRÓL

mind a szőlők közelében állnak s úgyszólván egy falut képeznek, hol szüretkor bi­zonyos élénkség tapasztalható. Ezen borházakat szerb nyelven „Bivnicze" 25-knek nevezik. Ezek nem föld alatti pin­cék, hanem a föld színén fa és kö anyagból készült cserép- vagy szalmafedeles épü­letekből állanak, melyek bepadlásozva sincsenek, úgyhogy egy ilyen borház helyi­ség belsejéből feltekintve a tetőzetet látni lehet, minek folytán az ilyen helyiségek­ben szabad légáramlat uralkodik. A borházak 50-70 hektoliter űrtartalmú hordókkal vannak ellátva, melyek a cefre 26 erjesztéséhez és a borok kierjedése után egyúttal mint ászokhordók 27 is használtat­nak. Ezen ászok és egyszersmind erjesztésre használt hordók francia módra készült hosz­szas alakúak, s részint faabronccsal vannak ellátva, megjegyeztetvén, hogy a faab­roncsok hársfahéjból sodort kötelekkel erősíttetnek meg. Az üres hordók akonázatlanul 28 hevernek és használatuk előtt egyszerűen csak hideg vízzel szoktak kimosatni, a borkő a hordókból nem távolíttatik el. Ami a szüretelést illeti, az itt még eléggé kezdetleges, mert a szőlők kiválogatása, a szőlőbogyózó 29 és malomnak 30 használata még teljesen ismeretlen. A borok erjesztése tekintetében azonban ott, szemben több magyar vörösbor-termelő hazai községgel, már bizonyos haladás észlelhető, amennyiben az erjesztés nem ká­dakban, hanem hordókban történik, melyek a csaplyuk fenekének felső részén kö­rülbelül 40 cm széles és 50 cm magas kinyitható ajtóval bírnak. Ezen ajtón keresztül a szőlőcefre vastag héjú, nálunk lopónak használni szokott tökből kivájt kupával me­ríttetik a kádból a hordóba, s a mustos cefre felszínére való összeállása megakadá­lyozása végett a képződő réteg időnként az e célra használt fa csomoszolóval felka­vartatik. Az ajtó ezen munka végeztével mindig zárva tarttatik, s a bor kierjesztése ideje alatt agyaggal betapasztatik. A bor a levegővel csakis az akona nyílásán ke­resztül érintkezhetik (ez pedig olyan kis területű, mint a mi legkisebb hordóink akona nyílása) ezen eljárás előnyét kétségbe vonni nem lehet, szemben több hazai borvidéken követett nyílt erjesztési eljárással, amely még mindig nyílt kádakban olyképpen történik, hogy a felül úszkáló szőlőhéjaknak a levegővel való érintkezésre tág tér nyílik, minek folytán az ecetsav képződése előidéztetik. Mindezek elhárítása céljából a kettős fenekű erjesztő kádak mielőbb alkalmazásba vételére a bortermelő közönséget a szőlészeti és borászati vándortanárok 31 útján ösztönözni újból felada­tommá teszem. Az erjesztő hordók dongái és feneke, valamint ajtajai finomra morzsolt égerfa levél és édes must keverékéből készült péppel vannak betapasztva. Ezen tapasz oly szi­lárd, hogy a hordók, mint arról meggyőződtem, legkevesebbet sem szivárognak és a levegő behatolását a bortól elzárják. Helyesen: Pivnicze. 26 Cefre: ebben az esetben a must a szőlő csumájával együtt. 27 Aszok: a hordók alá helyezhető négyszögletesre faragott tölgyfa. 28 Akona: a hordók tetején lévő nyílás elzárására alkalmas, esztergályozott tölgyfadugó. 29 Hazánkban ebben az időszakban már mind a kézi, mind a gépi szőlőbogyózót ismerték. 30 Szőlődaráló. 31 Állami alkalmazottként dolgoztak. Rendszerint valamelyik szakiskola tanáraként a számukra kijelölt borászati kerületben a szakszerű szüretről és pincekezclésről tanfolyamokat tartottak, illetve a minta­gazdaságok munkáját ellenőrizték. Egyúttal a kormány részére a szaktudósítói feladatokat is elvégez­ték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom