Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - SOÓS LÁSZLÓ: MIKLÓS GYULA BORÁSZATI KORMÁNYBIZTOS JELENTÉSE 1884-ES SZERBIAI ÚTJÁRÓL

Gróf Széchényi Pál földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter megbízásából Miklós Gyula 1883. március 21-én utazott Kecskemétre, hogy a város vezetőségével az állami szőlőtelep létrehozásáról megállapodjon. A megbeszélés eredményeként a város elöljárói vállalták, hogy a Kecskemét határában fekvő 200 kat. hold, nagyobbrészt homokos talajú terület haszonélvezeti jogát díjmentesen a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium részére mindaddig átadják, ameddig azt a minisztérium szőlőtelep vagy más közgazdasági célra igényli." Az új állami szőlőtelep vezetésével a borászati kormánybiztos Koritsánszky János borászati vándortanárt bízta meg, aki mellé segédnek Makay Sándor vándortanítót nevezte ki. A szölőtelepen folyó munkát héttagú felügyelőbizottság ellenőrizte. A bizottság elnöki tisztének ellátására a miniszter Lestár Péter polgármestert kérte fel. A testület tagjai lettek: Muraközi János, Csilléry Benő, Szeles Kálmán, Parragh Gedeon, Csókás József és Máthé Sándor városi tisztségviselők, illetve gazdálkodók.

1

" Annak érdekében, hogy az új telep munkatársai a kitűzött cél szolgálatában minél jobb munkát végezhessenek, nem csupán a vízellátást, a gazdasági épületek és a parcellák elhelyezését kellett részletesen megtervezni, hanem a szaporításra szánt szőlőfajták körét is meg kellett határozni. A szőlővesszők szaporításának és forgalmazásának jogát kizárólagosan birtokló állami telepek arra is alkalmasak voltak, hogy szakembereik a hazai szőlöállományban - a minőségi bortermelés érdekében ún. fajtatisztítást hajtsanak végre. Ennek érdekében a földmüvelésügyi miniszter 1883-ban utasította az összes vincellérképzö iskola igazgatóját és a vándortanárokat, hogy a kerületeikben található szőlőfajtákat írják össze és egyben a továbbtermesztésre javasoltakról felterjesztést készítsenek.

13 A beérkezett válaszokat egy öttagú, a minisztérium által felkért bizottság vitatta meg, és ennek alapján állították össze azt a listát, amely az egyes borvidékeken termesztésre javasolt szőlőfajták felsorolását tartalmazta. A hazai termesztésben már jól bevált szőlőfajták megtartását az is indokolta, hogy a filoxérának ellenálló amerikai szőlők elég gyenge minőségű termést hoztak. Ezért a szakbizottság külföldi fajták elterjesztését csak indokolt esetben javasolta, mint pl. a vörösborok esetében, ha a kellő szín eléréséhez erre szükség volt. A vörösborok festésére alkalmas szőlőfajtaként került a minisztérium Borászati Osztálya látókörébe az a Szerbiában termelt kadarka, amelyet főleg francia termelők vásároltak fel boraik festésére. A bolgár határ közelében fekvő Negotin város környéki szőlőskertek két kedvelt szőlőfajtájából a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium 1884 tavaszán 80 000 darab vesszőt vásárolt, amelyeket a kecskeméti szőlötelepre szállítottak szaporítás céljából. A szépen fejlődő vesszők fajtaazonossága körül vita alakult ki, mivel többen úgy vélték, hogy a Szerbiából behozott két szőlőfajta már régóta Magyarországon is megtalálható. Ha ez igaz szólt a kérdés - akkor az itthon termelt, a fentiekkel azonos szőlőkből miért nem nyerünk olyan sötétszínü végterméket, amely a hazai vörösborok festésére alkalmas. A titok rejtőzködhetett a szüretelés módjában, a borkezelés hagyományaiban, vagy akár a termőtalaj különleges összetételében. A kérdések megválaszolása érdekében döntött úgy Miklós Gyula kormánybiztos, hogy Wény János kerületi filoxéra felMOL K 168-1883-5-341 1 Aktajegyzet 1883. március. MOL K 168-1883-5-341 1 Minisztériumi levéltervezet Kecskemét város közönségéhez. Budapest, 1883. április 30. MOL K 168-1883-5-6. Minisztériumi aktajegyzet a borvidékenként termeszteni javasolt szőlőfajták meghatározásáról. Budapest, 1884. január 9.