Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - MOHAY ÁKOS: KECSKEMÉT FISCALISI HIVATALA 1848 ELŐTT

jelölte meg, melyre „úgy lehet tekintem a gonoszságra nézve, mint valamely gymnasiumot [...] Egy pusztát pedig melyben tavasztól télig számos pásztorok állandóan egyrakáson tartózkodnak, úgy lehet venni, mint egy universitást." 114 A fiskálisi hivatal javasolja is, hogy akit egyszer „gonoszságban fognak", a pásztorkodástól örökre tiltsák el. Nem véletlen tehát, hogy az ügyészi levelezésekbe betekintve azt láthatjuk, hogy az adott időszakban az úriszék iratai tele vannak állatlopással, rablási esetekkel és gyakorta emberöléssel is.

115 A pásztorok messziről jártak rabolni, akik a kecskeméti pusztákról állatokat hajtottak el, szintén messziről jöttek. A károsultak, ha tudták, nyomon követték a tolvajokat, vagy ha hírét vették állataik új tartózkodási helyének, az ügyészhez fordultak segítségért. A pásztorok lopásai, rablásai után legtöbbet a paráználkodással foglalkozott az úriszék, de komoly figyelmet fordítottak a tüzesetek megelőzésére is. A fiskálisi hivatalnak a „gonosztevők üldözéséhez" segítségre volt szüksége. A „fiscalatus" 1806-ban a Tanácshoz fordult, mivel a tolvajlások elszaporodtak a városban. Kérte, hogy a „pusztázásban" járatos mezei comissariust és az alá legalább két hadnagyot rendeljen ki a tanács, a fiskálisi hivatal (és ha kell a bíró) irányításával, a bűnözők kézrekerítésére. Korábban is álltak már az ügyészek rendelkezésére hadnagyok, de a megszaporodott feladatokhoz képest csekély számban és azokat a város egyéb célokra rendszeresen elvonta.

116 Válaszul a tanács elrendelte: „hogy a most fennálló 6 város hadnagyai közül ketteje a vármegye hadnagyainak segedelmekkel állandóan a gonosztevők üldözésekben és kinyomozásokban foglalatoskodjanak, jövendőben pedig ezen szolgálat állandó lábra állíttatván"

ul 1812-ben a megszaporodott bűnesetek miatt a város - a gazdák anyagi segítségével 8 lovas és fegyveres hadnagyot rendelt ki. A közhadnagyok fizetése 200 ft, a két főhadnagyé pedig (pusztaszerié) 250 (monostorié) ill. 225 forint volt. A kirendelt hadnagyoknak józan életűnek, minden gyanúságon kívül állónak és hazafinak kellett lenniük. Az ekképp felállítandó pusztázó hadnagyoknak föbb kötelességei közé tartozott: „/. Minden tanyákon, szállásokon, cserényeknél, nyáj aknái oly szoros visgálódást tegyenek, hogy akármely cseléd vagy szolga passus avagy bizonysálevél nélkül találtatik, azt mint szolgálaton kívül lévő csavargót a város áristomába beküldjék. 2. Midőn a cserényeknél és juhnyájaknál visgálódnak, ha oly jószág nyers bőrét vagy húsát találnának, melynek eldüglése az aláb érdeklendő mód szerint a pásztorok által előre be nem jelentetne, aziránt a pásztorokat szorosabban kérdőre, és netalántán megeshetett hamisságért vagy éppen tolvajságért őket a fiscálisi hivatalnak feladni tartozzanak 3. Éjjel főkép a pusztákon czirkálni kötelesek, és a tanyán lakos cselédeket s kertészeket arra birni, hogy midőn a zsiványokat, rablókat vagy puskás betyárokat járni tapasztalják, alattomban nekik hírt adjanak, biztossá tevén őket arrul, hogy neve a feladónak örökre titokban jog maradni. 4. Ha pedig azon hadnagyok nagyobb prédáló bandát tapasztalnak, mintsem maguk vélek bírhatnának, akkor vagy hirtelen a tanyákon található lovas és gyalog puskás embereknek, úgy szinte ezek alá megkívántató kocsinak kivetésére, mely puskás em1,4 BKMÖL IV. 1512. 25. fasc. 115 Uo. Fiscálisi levelek, 1792-1801. 116 BKMÖL IV. 1504/c. 1806. 2. 17. 117 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 145.