Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)
TANULMÁNYOK - MOHAY ÁKOS: KECSKEMÉT FISCALISI HIVATALA 1848 ELŐTT
Az ügyészek egyaránt eljártak büntető és magánjogi ügyekben is. A fiskálisnak ezen feladatait két fórum előtt kellett ellátnia, részt kellett vennie egyrészt a város hatáskörébe tartozó, másrészt az úriszéken tárgyalandó bírósági ügyekben. IX. A kecskeméti városi bíráskodás A feudalizmus korai szakaszában, abban a mértékben lett valamely település királyi várossá vagy mezővárossá, amennyire a király, illetve a magánföldesúr átengedte neki a bírói hatalom gyakorlását. A XIV. században már csak azt tekintették királyi városnak (regia civitas), amely egyedül a király hatósága alá tartozott és tőle a teljes polgári és büntető hatóságot megkapta. A városi bíráskodás azután Zsigmond király 1405. évi kisebb dekrétumával lett a magyar bírósági szervezet önálló ágává, ez a törvény ismerte el a külön városi jogszolgáltatást és állapította meg ennek viszonyát az országos bíráskodáshoz. A városi bíróság azonos volt a városi magisztrátussal (tanáccsal), élén az évről évre, rendszerint Szent György napján választott bíróval. A bíráskodás és igazgatás funkciói intézményesen nem különültek el, a főbíró és a tanács ugyanúgy intézkedett igazgatási kérdésekben, mint ítélt a lakosok közötti peres ügyekben, söt bizonyos fokig jogalkotói feladatokat is ellátott, mikor statútumokat (szabályrendeleteket) alkotott. Kecskemét város tanácsa régtől fogva, viszonylag széles körben elsőfokú bírói hatalmat gyakorolhatott a város lakói felett. A XVII. század végétől, a földesúri befolyás (a Koháryak hatalmának) erősödése következében a város azonban csak bizonyos keretek között intézte „önállóan" belügyeit. Földesúri statútumok sora határozta meg működése terét. 1691 -tői pedig folyamatosan szerepet kapott a város nyakára ültetett földesúri ellenőr: inspector (felügyelő), tiszttartó, plenipotentiárius (felhatalmazott). Ezek hivatala csak a megváltakozás utáni esztendőtől (1835-től) szűnt meg Kecskeméten. 83 A lakosok közt folyó viták eldöntése két fórum előtt ment végbe a városban. A bírói hatáskört a városi főbíró és külön a tanács is gyakorolta. A főbíró bírószéke egyidős volt a főbírói tisztséggel, hatásköre pedig kiterjedt úgy a polgári, mint a büntetőügyekre. A bünpereket azonban az úriszék, majd ennek megszűnte után (1835-től) a megyei törvényszék vette fel, s ez is fejezte be. (A vármegye büntető hatásköre nem terjedt ki a hűtlenségi ügyekre, melyek az országgyűlés elé tartoztak, a főnemesek bűnpereiben pedig a nádor ítélkezett.) Kisebb értékű lopások, káromkodás, szitkozódás, családi perpatvarok ügyében, 100 forint és járulékáig indított adóssági perekben, kurtakocsmák és széktartók ügyében, kisebb kihágási esetekben, szomszédok közötti veszekedésekben, kisebb tolvaj lásokban ítélkezett a főbíró. Amikor azonban nagyobb (100 forintot meghaladó) értékek forogtak kockán, a tanács elé került az ügy. A városi jogok megkívánták, hogy a főbíró állandóan megtelepedett, birtokos és becsületes polgár, esetleg tanácsnokságot viselt személy legyen. Megválasztásakor - csakúgy, mint a tanács tagjai és a városi tisztviselők - esküt tett. 84 A főbíró az ítélkezést kezdetben a nótárius, majd a fiskálisi hivatal közreműködése mellett végezte. Magának a törvénykezésnek a módja kétféle volt: sommás és formális. PÉTERNÉ FEHÉR Mária-MUDRI Andor, 2005. 24-30. RÉTHEY Ferenc, 1936. 78-79.
