Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

Jánostól 20 pint vaj vásárlását rögzítették.

283 Ezen adatok alapján hihető, hogy nemcsak a város, hanem a juhos gazdák is figyelemre méltó hasznot nyertek a juhok tejtermékeiből egy átlagos esztendőben. A magyar juhok gyapja nagyobbrészt durva szálakból állt, és csak kisebb része volt finom. Éppen ezért csak néhány eszköz készítésére volt igazán alkalmas. Ezért értéke is lényegesen kisebb volt, mint a nyugaton már meghonosodott juhok gyapjáé. Ennek ellenére értékesítésük minden évben jelentős összeget eredményezett a város számára: 1662 szeptemberében „Halasi boros gazdának, Péternek adtunk nro. 910 gyapjút fl. 100." Aligha véletlen, hogy a török hatóság ebből a termékből is bőséges mennyiséget követelt, éppen ezért a város juhainak gyapjához a gazdáktól kellett megvásárolni a hiányzó mennyiséget. „Nazur őnagyságának 76 gyapjat küldöttünk, oka 100. Item vezér urunk őnagysága számára 100 okát vettünk Rácz Janóstul, nro 70. Harmadik rendbeli felküldésünk vezér urunk számára 200 oka gyapjú, nro. 160. Rácz Janóstul 80 gyapjú, oka 120, az adajára. Szabó Mihálytul 80 gyapjú." A hónap derekán: „Vezér urunk számára küldöttünk 600 oka gyapjút, mely volt 375 gyajú, ezt vettük Tot Mártontul és Baranyai Pétertől tall. 28."

284 1 6 64-ben „nro. 333 [...] gyapjút adtunk el Szíjgyártó Mihály és Madocs János urainknak f. 40, absque den 4. Mind megadták az árát, egy-egy gyapjú den. 12." „Anno 1675. Dallos István adószedő bíróságában az város gyapját attuk el debreceni Kálmán Mihály urunknak, nro. 1.175, facit f. 117, den 5." Tehát egy-egy juh gyapja átlagosan tíz dénárt ért. A következő évben: „Volt penig a város juhainak gyapja 1.360. Század adtunk tall. 5, mely egy summában a gyapjú ára flo. 163, den. 20, id est száz 63 forint. Tallérszámot teszen tall. 68."

285 Az eladott gyapjú száma jelzi, hogy a város juhainak száma ezekben az évtizedekben viszonylag nagy és kiegyensúlyozott volt: „Anno 1681. Barna Istvánnak adtam el az váras juhainak gyapjait, 1.370 in den. 9, solvit." A következő évtizedben valamelyest hullámzott a város nyájában lévő juhok száma: 1695. „Az gyapjút, nro. 800, adtuk Tatai Oláh György, Scheikei István, Kaszán János uraiméknak, százát fl. Rh. 27. Tett az ára fl. Rh. 216." 1696. október 31-én „A nyájjuhász eleiben ment juh nro. 1889 bárnnyal együtt. 1698-ben: „Adtuk el a váras gyapját tataiaknak és komáromiaknak flo. Renenses nro. 140.""

86 1700-ban „Lett a gyapjú száma nro. 1030. Százat benne 22 Német Forintokon adván el, lett az ára Flor. Rh. nro. 226, gr. 2. Facit 6-6 kongó garasával tall. nro. 151.

287 1 701-ben „Megnyíratván a becsületes váras juhai, kiknek gyapjok lett nro. 900. Százát benne pro Flor. Hung. 20 adván, lett az ára flor. Hung. 180, facit tall. nro. 100.

288 A városi tanács azért is tartott önálló juhnyájat, hogy részben termékeikkel, részben pedig az élő állatok nyájból történő kiemelésével a váratlanul jelentkező követeléseket, kedveskedést zavartalanabbul meg tudják oldani. Egy-egy évben az adók és különféle szolgáltatások során a török katonáknak és tisztviselőknek meghaBKMÖL IV. 1504/p. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Dézsmával kapcsolatos iratok és összeírások (a továbbiakban: IV. 1504/p.). 1674. 109., ill. 128. Pathay Andrásnak a kifizetés során 67 forintot adtak több részletben, de ez nem jelenti, hogy a teljes járandóságát kifizették. A kapott összeg értékét jobban érzékeljük, ha hozzátesszük, hogy a dúsgazdag cívisek éves adója - a vadszámon kívül 1675-ben 18 forint volt. A vásárbíró feljegyzései azt igazolják, hogy a következő években is csaknem rendszeresen vásárolt tőlük vajat a tanács. L. uo. 53-73. oldalakon. BKMÖL IV. 1508/c. 1662.218. Uo. 1675. 252., ill. uo. 1677-1678. 274. Uo. 1681. 225-226., uo. 1689. Derékadó, 223-224. Uo. 1700. 149. A kongó garas értéke: 30 dénár. Uo. 1695. és 1700. A kötetek lapjai számozatlanok.