Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: KECSKEMÉT SZEREPE A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCBAN

szabadságharc politikai és katonai vezetésével, hanem csaknem folyamatosan közvetlenül is segítette a környéken megforduló katonai egységeket. Hornyik János, aki még hiánytalanul búvárkodhatott a város korabeli irataiban, hangsúlyozta, hogy a függetlenségi harcok kezdetétől nem ment ritkaságszámba a katonai szolgálatra történő jelentkezés. „Az egykori jegyzőkönyv tele van bejegyzésével a szolgalegények gazdájukkali számoskodásának, kik bérükből felvett illetményüket vagy eladott marhájuk árát beíratják, nehogy aziránt valaha rokonaik az illetők ellen követelést intézhessenek, mit ők felszerelésre fordítván a katonaságra mentek." Ezt támasztja alá az is, hogy a város cselédei közül is többen mentek „kurucságra".

3 Valójában nem csak önkéntesek vonultak a kuruc táborokba. Egy 1704. február 22-én készült összeírás adatai azt igazolják, hogy addigra már közel másfél száz ember fogott fegyvert a kecskemétiek közül a kurucok oldalán.

4 Ennek ellenére a következő hónapokban a kuruc katonai vezetés újabb egységek kiállítását követelte. Egy újabb összeírás tanúsága szerint 1704 márciusában és áprilisában több mint hatszáz ember ment a kurucok táborába. így a városban minden második házból ment egy-egy személy katonának. Tekintettel arra, hogy aránytalanul nagy részük cseléd volt, felszerelésük távolról sem lehetett kifogástalan. Nem lehetett véletlen, hogy a kiállított sereg láttán Verebélyi Péter, a fejedelem karabélyos kapitánya méltatlankodott „ezen marhahajtó katonák" láttán. Ezek később Deák Ferenc és Pap István ezredében szolgáltak, és fő feladatuk a rácok távoltartása volt. 1704 késő tavaszán a kuruc hadvezetés újabb 600 fő kiállítását követelte Kecskeméttől, kiket a dunántúli hadjáratban kívánt Rákóczi bevetni. Ha ennek eleget tett volna a magisztrátus, valójában védtelen maradt volna a város a rácok támadásaival szemben. Mivel Forgách Simon a Dunántúlon súlyos vereséget szenvedett, a tervezett hadjárat elmaradt, és Rákóczi lemondott a kecskeméti katonák kiállításáról, de ennek fejében 15 600 forintot kellett fizetni más katonák felszerelésére, és 30 lovat kellett adni a dragonyosok számára.

5 A rácok fenyegetése a szabadságharc egész időszaka alatt a legnagyobb veszélyforrás volt Kecskemét számára. Bécs a kurucok erejének gyengítése és a hátország demoralizálása érdekében csaknem szabad kezet adott a kegyetlenségükről hírhedt rácoknak. Már 1703 októberében néhány kisebb csatát nyertek a kurucokkal szemben a Duna-Tisza közén, és így vérszemet kaptak. Néhány héttel később Kecskemét pusztáiról három ménest hajtottak el. A következő három hónapban 4000 ló és marha volt a kecskemétiek vesztesége.

6 így a környező településekkel együtt Kecskemét csaknem nyolc éven át a labancok, a rácok és a kuruc csapatok követeléseinek és sarcolásainak volt kitéve. Az állandósuló veszély elhárítása érdekében az egyes csapatok vezetőit kívánta megnyerni a magisztrátus. Még Monaszterly rác generálisnak is egy szép paripával és öt akó borral kedveskedtek. A szegedi császári 2 HORNYIK János, 1860-1866. IV. 69-70. 3 1703-ban a „hajdúságra ment kanásznak nadrágjáért fél időre garas 2, dénár 8"-at fizetett az adószedő. A hajdúságra ment kifejezés azt jelentette, hogy gyalogos katonának jelentkezett a város kanásza. „Seres Gergely nevű város gulyásával, ki kurucságra ment, számot vetvén, két holnap híján esztendeig való bérére ruházatjával együtt attam 19 tall. 5 gar, den. 12." BKMÖL IV. 1508/c. Kecskemét Város Adópénztárának iratai. Adólajstromok. 1703. 230., ill. 234. 4 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1979. 307-309. 5 HORNYIK János, 1860-1866. IV. 285. 6 Uo. 55-58.