Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

A must és a bor kezelésére vonatkozó adatok érthetően nem kerültek be a hatóság szabályozó munkáját rögzítő statútumokba. Az ezek tárolására szolgáló hordókra 1662-től igen sok adatot találunk. A karikafa és a hordó lényegében azonos értelemben fordul elő. Az ehhez szükséges faanyagot távoli vidékről szállították a helyi bognármestereknek. „(Abroncsnak való fáért a város közönséges szükségletére több ökrös szekereket küldenek a Mátra felé), melyeket visszafelé jövet némely kuruc tisztek elprédáltak (két esztendővel ezelőtt.)

292 A hordók tisztán tartásának módjára és a bor a tényleges kezelésének gyakorlatára sem Szabó Kálmán, sem pedig Égető Melinda nem tér ki. Valójában Kecskemétről a XVII. századból erre vonatkozó érdemi adatunk nincs. Egyetlen esetből következtethetünk a hordók gondozásának, tisztításának, fertőtlenítésének, esetleg a bor rossz kezelésének módjára. „1688. május 3. Áslogos bort vévén, vesztettünk rajta flo. 50. Csak a németek számára prédára ment."

293 Kétségtelen, hogy a jelentős mennyiségű bort valamilyen módon túlkénezték. Inkább a biztonságot, mint a bor minőségének védelmét szolgálta a hordók lepecsételése. A főbírói számadáskönyvben 1696 nyarán jegyezték be: „Borok pecsételésére egy rúd spanyol viaszkot vöttem gr. 2, den. 8."

294 Viasz vásárlására korábban és később is több alkalommal történt utalás. Ezt viszont levelek pecsételésére is felhasználhatták. A hordók méreteire a borok adásvétele során kifizetett összegekből tudunk következtetni. A borvásárlásra rengeteg adat maradt a főbírói és a másodbírói számadáskönyvekben. Ezek adatai alapján külön fel lehet mérni, milyen űrméretű hordókat használtak, készítettek legnagyobb számban Kecskeméten. Ezek között fellelhető kétféle hordó elnevezése, amelyek minden bizonnyal viszonylag jól behatárolható mennyiséget jelöltek. Visszatérő elnevezés a „gyöngyösi hordó", amely minden bizonnyal a korabeliek által jól ismert űrméretű lehetett. Ezt szinte amolyan mértékegységként is használták: „Anno 1690. Szabó Bálint uram főbíróságában az dézsmaborok mennyi számú hordókval történek, midőn egészlen megtöltettenek az pincében az forradás után. Gyöngyösi hordó volt ötvenegy, id est 51 és két karika. Anno 1690. Az dézsmaborok introitusa és elárultatása lőtt ekképpen: Anno 1690. die 3. 9-bris. Elárulván Csibe János és Veresmarthi Pál hat gyöngyösi hordót, az melyekben in toto volt hatvankilenc akó, id est 69. Item egy karikát 346 pintest." „X-bris. 1690. Item ugyanakkor elárulván két gyöngyösi hordót és egy karikát, mely gyöngyösi feljebb megírt 10 hordókban ezekkel együtt volt 150 akó, a karikáknak pedig 324 pint. Ezek mellett elkelvén 7 adóra való hordó borok...".

295 Aligha kell bizonygatni, hogy a „gyöngyösi hordóval" ismételten szinte szembeállítva található a „karika" és az adóra való „hordó", amelyek számottevően eltérhettek attól. Sajnos kevés olyan idézet található, ahol pintekben vagy akóban határoznák meg egyértelműen űrtartalmukat. Az egyik esetben egy gyöngyösi hordóban 650,9 liter, a másikban 664 liter lehetett. Úgy tűnik, hogy valamivel nagyobb lehetett az itt nagyobbrészt 500-550 liter körüli hordókkal szemben. IVANYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 206. Szabó Kálmán kijegyzése az 1707. évi tanácsi jegyzőkönyv 713. oldaláról. BKMÖL IV. 1510/i. 1687.20-41. Uo. 1696.21-36. Uo. 1690. 51-54.