Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Szöllője között olly darab földeket tartanak, az kihez kaszáló füvek vannak, azért ugi rendelik és determináltak eö kegyelmek, hogi az szöllők között lévő füvet le kaszáltassék és az becsületes Város számára hordgyák...". 4 Miként utaltunk már rá, Szabó Kálmán rendkívül fontos munkájában részletesen a XVIII., de igazán sokoldalúan csak a XIX. század szőlőkultúráját mutatja be. Bár a XVII. századból csak néhány elszórt adatot lehet e témához összegereblyézni, ha hézagosan is, de megpróbáljuk néhány adat felhasználásával a szőlőmüvelés munkálatait felidézni. A tanács és vele egyetértően Koháry István földesúr hosszú időn át tiltotta, hogy a gazdák a városból kiköltözzenek: „Parancsolom negyven tallér bírságh alatt senki az városrul az kertekre ne mennyen házakat csinálni és lakni...".

275 A mégoly szigorú tilalmak azonban a hasznossággal, az érdekekkel nem tudtak igazán versenyre kelni. Ezért 1708-ban újabb intézkedésre volt szükség: „akik tovább is álnokul magukat és jószágukat a szőlőkben lappangtatják és a közönséges szükségre, (szóval a köz részére) tövishordástól" és más szolgáltatás alól magukat kivonják, katonai erővel kényszerítik a városba visszajönni. Azt viszont nem tiltotta a tanács, hogy a mezőgazdasági munkák idején azok a szegényebb gazdák, akiknek nem volt igavonó jószáguk, és fuvarozásra nem voltak kötelezve, kint lakjanak. „Szeleinkben a szerszámok tartására, vagy tavasztól őszig való lakásra már századokkal ezelőtt voltak kunyhók."

276 Ilyen kunyhó, illetve pince adásvételére 1598-ból van adatunk. Tóth János 1698-ban készített végrendeletében olvashatjuk, „...szőlőbül hagyom a házzal való nagyobb pasztát [feleségemnek]...". Itt tehát egy komolyabb építményről testált a gazda.

277 Egy újabb adat 1701-ben lejegyzett tanúvallomásból való: „...a fatens Kis Mihály nevű legénnyel a kunyhó előtt a szőlő hártyán ülvén, látta, hogy Thotth János a kunyhóba ment, és a kapás is kenyér szegni bement volt az kunyhóba...".

278 Mivel a kunyhó a szőlő ingatlan szerves része volt, a végrendeletekben is csak akkor említik, ha valamely pasztát kívánják vele, helyével megjelölni, miként korábban is láttuk. Ezt igazolja egy későbbi évtizedekből fellelhető adat: „Az szőlőbűi pedig Örsébet lányomnak az kunyhón innen lévő két pasztát [hagyom]."

279 A szőlőhegyeken a munka a XVII. században is kora tavasszal elkezdődött. A 'nyitás' kifejezés a XVII. századi iratokban nem tűnik fel, de valószínű, hogy a kapálás fogalomköre erre is kiterjedt. Tekintettel arra, hogy az egyik legnehezebb és egyik legfontosabb tavaszi munka volt, aligha kétséges, hogy a kapálásra vonatkozó utalások, munkabérek erre a munkafázisra is érvényesek. A szőlővel kapcsolatos tavaszi munkák már a XVI. században a metszéssel kezdődtek. Erre korábban már két adatot is idéztünk. Az a tény, hogy mindkét esetben a napszámbérre, illetve a napszámosok ellátására történik utalás, kétségtelenné teszik, hogy a városban a gazdák jelentős számban birtokoltak olyan méretű szőlőket, amelyeket maguk vagy felnőtt családtagjaik segítségével nem tudták megművelni, hanem idegen munkaerőt kellett igénybe venni. Nem tudjuk pontosan, hogy a Kalmár Mártontól a prédikátor számára 1600 táján megvásárolt szőlő mekkora területű lehetett. Az a tény, hogy hét ember egy-egy napi munkája volt szükséges metIVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 151. és 178. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 23-24. SZABÓ Kálmán, 1938. 19. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/b. 44. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 46., ill. 194. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/b. 94.