Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Homokhátságon - a szőlőtermesztés kezdete a középkorra nyúlik vissza. Adatainak, érveinek számottevő részét érthetően a korábbi helytörténeti munkákból merítette. Ezeken túlmenően szűkebb vidékünkről a kezdetekre utaló új adatokat nem tudott közzétenni. Kecskemét szőlőtermesztésének kialakulásáról Hornyik János munkáiból szerezhetünk legtöbb adatot. Gazdaságtörténeti írásában kiemeli: „De nemcsak a baromtenyésztés s gabonatermesztés terén volt a kecskeméti nép már hajdan elhírhedve, hanem a szőlőmívelés, a bortermelés s gyümölcstenyésztésben is már több század előtt nagy előhaladást tett."

253 Az egész hódoltságot átfogó, és a szőlőtermelés minden fontosabb részét érintő áttekintést viszont nem készített. Bő fél évszázaddal később Szabó Kálmán vállalkozott arra, hogy a kecskeméti szőlőtermesztés múltját és folyamatát a történeti néprajz segítségével a maga sokrétűségében ismertesse.

254 Ő viszont a helyi szőlőtermesztés kezdeteit illetően kizárólag Hornyik eredményeire hivatkozott, és tőle is csak néhány adatot idézett. Valójában csupán a sokkal bőségesebb forrásokkal rendelkező XVIII. és XIX. századról adott egy önálló, nagy ívű, minden tekintetben igényes és mindenekelőtt a néprajzi sajátosságokat kiemelő leírást.

255 A mögöttünk lévő fél évszázadban ezeket az ismerteket a kutatás érdemben nem bővítette. A város XVI. századi gazdasági életét bemutató munkájában Mészáros László kénytelen volt megállapítani, hogy az időközben publikált török defterek nem utalnak Kecskemét must-tizedére.

256 Ezért a szőlőtermesztést nem is érintette. A hódoltság gazdasági életével legutóbb Kocsis Gyula foglalkozott. Munkájában viszont csak a pusztabérleteket, a kereskedőket és tőzséreket mutatta be. Az igen rövid áttekintés nagyobbrészt a XVI. századi állapotokat villantotta fel.

257 írott forrásaink hiánya nem teszi lehetővé, hogy a Homokhátság szőlőművelését a maga folyamatosságában bemutassuk. Sokan idézték már I. Géza királyunk garamszentbenedeki apátság számára 1075-ben kiállított oklevelét, melyben a FelsőAlpáron lévő szőlőkről történik említés.

258 Ez az adat kétségtelenné teszi, hogy e tájegységen belül a szőlőtermesztésnek sok évszázados múltja, hagyománya van. Ezt követően viszont erre a foglalkozási ágra vonatkozóan hosszú időszakról nincsenek írott emlékeink. Miként utaltunk már erre, a XVI. századi török defterek sem tesznek említést a három város szőlőtermesztéséről. Égető Melinda a nagykőrösi szőlők XVI. századi létét Ballá Gergely krónikájának egyik 1560. évre utaló kitételére alapozza.

259 Ezzel együtt megállapítja, hogy „Kecskemét vonatkozásában jóval kedvezőtlenebb a helyzet: korábbi források hiányában a helyi szőlőter-mesztésre vonatkozó első írott feljegyzést csak 1599-ből ismerjük"

260 A jeles néprajzos-törtéHORNYIK János, 1860-1866. II. 45-76. és 495., ill. 1927. 76-77. A kecskeméti szőlőtermesztés kezdeteit 1250-1350 közötti évszázadra teszi. Erre viszont bizonyítékot nem tudott felhozni, csak következtetéseire hagyatkozik. SZABÓ Kálmán, 1938. Ő még használhatta a város XVI. századtól folyamatosan vezetett jegyzökönyveit, amelyek a II. világháború végén eltűntek. Ennek ellenére csak Hornyik nagyon szűkszavú idézeteiből, adataiból emelt ki néhányat. Sajnálhatjuk, hogy több esetben idézeteinek pontos helyét nem jelölte meg. MÉSZÁROS László, 1979. 82. KOCSIS Gyula, 2002. 190-198. HORNYIK János, 1860-1866. I. 194. Itt a szőlőknek pünkösd havában történő elfagyására utal, ami rendkívül megnehezítette a város borral való ellátását. ÉGETŐ Melinda, 1993. 87.