Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN
véka hagymát szerzett be. Ugyancsak gyakori, hogy 20-30 fogás hagymát vett, de előfordul, hogy 60 fogást is vásárolt. 207 A háztartásokon belül a hagyma fontosságát mi sem jelzi jobban, minthogy a háborús években árának szertelen emelése és a vele kapcsolatos spekuláció ellen a tanács hatalmi eszközökkel volt kénytelen fellépni: 1685-ben a „Hagymát nem jól áruló emberen vettem garast 4." 208 A vöröshagyma mellett a fokhagyma éppoly ismert és kedvelt volt, de érthetően lényegesen ritkábban és kisebb mennyiségben jelent meg a város konyhájának asztalán és ezért a vásárbíró feljegyzéseiben. 209 Utaltunk már arra, hogy a növénytermesztéssel kapcsolatosan kizárólag a különféle hivatalok működése során keletkezett feljegyzésekre vagyunk utalva. Ezért termelésükön belül a folyamatokat nem lehet felvázolni, termesztésük körét és méreteit nem lehet pontosan meghatározni. Csupán néhány utalásra vagyunk kénytelenek hagyatkozni megállapításaink során. A petrezselyemgyökér vásárlására mindössze néhány helyen találunk utalást. Retket, répát jóval gyakrabban szereztek be a város konyhájára, de torma vásárlására is csak ritkán találunk adatot. 210 A borsó és a lencse ugyancsak régóta elmaradhatatlan kelléke az alföldi konyhának. Fontosságukra a következő idézet jól rávilágít: 1599-ben a vásárbíró meghagyta, hogy a borsót olcsóbban mérjék. Túrós László mégis 12 pénzen mérte, ezért 5 forint bírságot fizetett. 211 A megszokottól magasabb árat nyilván a háborús körülmények között kérhetett az eladó, amit a tanács, mivel tömeges élelmiszerről volt szó, elfogadható keretek között kívánt tartani. Kétségtelenül igen ritkán történik utalás a hivatalos feljegyzésekben erről a hasznos élelmiszerről. Ennek egyik oka az lehet, hogy Kecskeméten a város vezetése nem kényszerült arra, hogy ebből - miként sok más konyhakerti termékből sem - tizedet szedjen. Arra, hogy borsótermesztésre a kecskeméti gazdák nemegyszer komoly méretekben vállalkoztak, félre nem érthető adat áll rendelkezésünkre egy kárbecslés formájában: „Die 24. Április 1678. Én, Szabó József igaz s jó lelkem ismeretei szerint vallom, hogy az elmúlt nyáron Benei földön lévén Király István uramnak egy hold borsója, az őkegyelme szállásán, mikor én láttam, akkor szépen megnőtt borsó volt, térdig ért. Amint értettem magától ő kegyelmétől, fél fertályról vetett borsó volt...", melyet aztán megettek a város disznai." 1 " Aligha kétséges, hogy a tekintélyes vagyonnal rendelkező gazda eladásra termelte ezt a komoly mennyiséget. 207 BKMÖL IV. 1504/p. 1671. 103-107., ill. IV. 1508/c. 1704. 223-229. Öt véka vöröshagyma ára tall. 3, gr. 4, den. 20. 60 fogás vöröshagyma ára (egyenként 8 dénár) tallér 2, gar. 5, den. 10. 208 BKMÖL IV. 1510/a. 1685. 5. 209 Ezen kevés említés közül néhány: „Foghagymát vettem den 12." BKMÖL IV. 1504/p. 1671. 105. Továbbáuo.1674.114-134. 210 BKMÖL IV. 1504/p. 1671. 103-107., 1679. 62-63., IV. 1508/c. 1690. Derékadó 197-205., illetve IV. 1508/c. 1703. 230-231. 211 A bírói döntést Hornyik János másolta ki az egykori jegyzőkönyvből. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 51. Később is találkozunk a borsó és a lencse árának limitálásával. Nem tudni, hogy a szűkösebb kínálat okozta-e ezt, vagy a rosszabb termés, vagy a csaknem állandósult rossz közbiztonság, amely szinte háborús körülményekkel én fel. Uo. 1996. 123-124. 212 BKMÖL IV. 1504/m. 1677. 239. Kisebb tételek vásárlására az adószedő és a vásárbíró feljegyzéseiben több alkalommal találunk adatot. Pl. „Vettem 3 véka borsót, 2 gar. 22 den. számlálván vékáját, tészen tall. 1, gar. 2, den 6. IV. 1508/c. 1704. 226.
