Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Sziártó György Szőcs János + Szűcs István + Szűcs János * Tímár András + Tomo Jánosné + Tot Gergely * Tot Gergely * Tot János * Tot Márton Tot Mihály Tot Mihály Tot Simon Varga János * Varga Miklós Vörös Jánosné * 1672 19 1 1 14 9 4 1675 2 23 2 21 20 23 4 Mindkét éven 9 5 5 Összesen: 2 33 1 3 30 24 27 4 Mindösszesen: 128 fő Feltétlenül külön is ki kell térni a Szentkirály és a Szentlőrinc pusztákon termelő gazdálkodókra. Hornyik János szerint ezek a települések „...az 1683-1685. évek alatt folytatott háború fergetegétől sepertettek el." Az 1680-as évek első felében szétküldött körlevelekben valóban ismételten feltűnik mindkét település neve. Darvas János szolgabíró 1685 novemberében név szerint is említi Szentkirályt és Szentlőrincet. A szolnoki hadsereg ellátása érdekében kivetett élelem behajtása és a pénzbeli terhek kiszabása során a változás valóban egyértelműnek látszik: „...Kecskemétre essék az egy hóra, Szentkirályiakat és a Szentlőrincieket hozzájok adván 235 Cassai köböl búza, abrak tíz Cassai köböl, személypénz egy-egy hóra 1800 német forint...".

136 A megfogalmazás azt teszi kétségtelenné, hogy a két falu lakói Kecskemétre menekültek. Aligha kétséges, hogy a század derekán még mind a két falu létezett. 1641 -ben azt rögzítették, hogy Kecskeméten a fogott bírák munkájában „...Szentkirályról Horvát Balázs, Horvát Mihály, Szentlőrincről Szekeres János és Tót Péter..." vett részt. A következő évben is úgy fogalmaznak, hogy „..Szentkirályról Szabó György és Ásó Balázs uraink..." voltak a meghívottak. Nem tudjuk pontosan, mikor kényszerültek az ott lakók falujuk elhagyására, de a velük kapcsolatos következetes fogalmazás lényeges változást jelez: 1657. június 9-én egy ítéletet hozó bírói testületben „Böcsületes fogott esküdt személyek [között] Sz. királyi Székely Máté, Nagy Miklós..." nevét tüntetik fel. Tehát már nem Szentkirályról hívták meg, hanem onnan valóként tartották számon. Ugyanezt a formulát találjuk egy 1665. június 5-i feljegyzésben is: „Sz. királyi Fekete Gáspár, Tóth Mihály... Sz. Lőrinczi Tóth Márton, Magó István...". HORNYIK János, 1860-1866 III. 357-358., 1927. 41., ill. 1860-1866 III. 352-353., II. 154.