Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

ELŐADÁSOK - KŐFALVI TAMÁS: A DIPLOMATIKAI FORRÁSOK KIADÁSÁNAK KÉRDÉSEI ÉS PÉLDÁI MAGYARORSZÁGON

A DIPLOMATIKAI FORRÁSOK KIADÁSÁNAK KÉRDÉSEI ÉS PÉLDÁI MAGYARORSZÁGON A történeti források kiadása A történettudomány által elsődlegesen vizsgált írott források felhasználásának egyik alapfeltétele, hogy azok a kutatók és érdeklődők minél szélesebb köre számára legyenek elérhetők. Emellett a források közzétételének jelentős szerepe van az ismeretterjesztés és az oktatás terén is. Az források publikálása nemcsak az írott források, hanem a tárgyi és az íratlan szellemi források esetében is fontos. A történetírói alkotások mellett például a régészeti sírfeltárások, a népzenei, népköltészeti hagyomány lejegyzése, közzététele is elengedhetetlen a tudományos kutatások szempontjából. A forráskiadás alapvető feladata a történeti források hozzáférhetővé tétele a szélesebb közönség számára. Emellett a forráskiadványoknak fontos értékmegőrző szerepük is van, hiszen az eredeti forrás információtartalmának fennmaradását is biztosítják. A források publikálásában a nyomtatott forma a legelterjedtebb, azonban a modern adathordozók (hangszalag, film, CD, fotó) is alkalmasak forráskiadásra. A forráskiadás nyomán létrejövő kiadványokat forráskiadványoknak vagy forráspublikációknak nevezzük. A nyomtatott forráskiadványok terjedelme igen eltérő lehet, egyetlen oldaltól akár több ezer, sőt több tízezer oldalig is terjedhet. A forráskiadvány tudományos vagy népszerűsítő céllal készülhet. Míg az utóbbi elsősorban az ismeretterjesztés és az oktatás számára igyekszik közvetíteni a forrást, addig az előbbi elsődleges célja, hogy a forrást tudományos kutatásra tegye alkalmassá. Az ilyen forráskiadványoknak sajátosabb a témaválasztása, szűkebb olvasókör számára készülnek, sok esetben valamilyen szempontból teljességre törekednek, gazdag és részletes tudományos apparátussal rendelkeznek, illetve gyakran eredeti nyelven közlik a forrásokat. A források közlésmódját a forrás jellege is befolyásolja. A leggyakrabban a tematikus, válogatott, részleges forráskiadványokkal találkozhatunk. Külön említést érdemel a források hasonmás kiadása, amely nemcsak tartalmi, hanem formai, esztétikai szempontból is az eredeti kiadvány reprodukálására törekszik. A forrásközlés módját tekintve a forráskiadványok számtalan típusát lehet elkülöníteni. Azt, hogy egy forrás megjelentetéséhez melyik forma a legalkalmasabb, azt egyrészt a forráskiadvány célja, másrészt pedig a forrás jellege befolyásolja. A leggyakoribb forrásközlési formákat, egy-egy példával az alábbi táblázat foglalja össze. Természetesen egy adott forrásközlés több jellemzőt is magán viselhet.