Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

csak jól ismerhettek. Az „Alsó kertek között" található szántók már valamivel jobban behatárolhatók. Minden bizonnyal a város árkai és a mai Városföld közötti területek valamely részét jelölték ezzel az elnevezéssel. Szerencsére teljesen egyértelmű megnevezések is feltűnnek szép számmal. A „Budai útfélen" behatárolás több esetben megtalálható, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a mai M5-ös út városhoz közelítő szakasza mellett hozták létre ezeket a mezei kerteket. Az út jobboldali részén lehettek azok a bérletek, amelyek a "Benei körösztút mellett", illetve a „Benei útfélen" voltak. Az út másik oldalán lehettek azok a szántók, amelyeket a többször is említett Talfája (Talpfája) részeként határoztak meg. A várostól ugyancsak északra, de már ezeknél jóval nagyobb távolságban lehettek azok, amelyek a „Lajosi határ mellett", illetve „Lajos felöl" voltak. Ugyancsak jól behatárolható az a néhány kert is, amelyeket a városhoz közel a „Nyomás széliben" műveltek meg. Aligha tévedünk, ha ezt a legelőnek használt területet a mai Nyomással azonosítjuk. Közvetlenül a város keleti oldalán található egy homokos terület, amit „Sár homoka" néven ismertek. Valószínű, hogy a „Tar homokán" és a „Tarhomoka mellett" megjelölés ugyancsak erre a területre utal, amelyet még a közelmúltban is Szolnokihegyként ismertek a helybeliek. Ezt a részt a század végén a nagy társadalmi nyomás csökkentése érdekében a tanács újabb szőlők telepítésére osztotta ki. E lépés megtételét a Koháryak parancsa miatt sem halogathatta tovább a magisztrátus.

66 E területen kívül, a városhoz még mindig viszonylag közel, „Úr Rethe mellett" (a későbbi Úrrét) több mezei kertet is műveltek kecskeméti gazdák. Ez is jelzi, hogy már a XVII. század második felében az egykori városi kaszálót kénytelen volt a tanács szántóföldek számára megbántani, bár számottevő része még mindig a város kaszálója maradt. Ettől ugyancsak keletre található a mai Borbás, amely már nem tartozott a város ősi területéhez, hanem bérelt pusztának minősült. Ezért a „Borbásszállása mellett" levő mezei kert még ugyancsak Úrréthez tartozhatott. Úgy tűnik, hogy Hornyiknak annyiban igaza lehet, hogy a legelső mezei kertek, a legelső szántók valóban Városföldön jöttek létre. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy egyetlen olyan városadomány föld sem található, amely Városföldhöz lenne egyértelműen köthető. Ezen kívül, a „Pákai határban" levő város adománya kertről már maradt feljegyzés. Ez viszont ugyancsak a bérelt és később megszerzett puszták közé tartozott. A Városföldtől nyugatra eső területeken további kertek adományozásáról tudunk. A „Halasi út felé" eső terület ugyancsak közel volt a városhoz, bár jóval homokosabb a talaja, de még szántónak is hasznosítható. Többen is kértek és kaptak itt „élőföldet". Ez irányban, a várostól valamivel távolabb található a város egyik legrégebb óta ismert pusztája, Törökfái. Ezen a területen is több gazda remélt és tudott is boldogulni. E puszta részének mondható a „Fejir tó melleti" kert is. Sajnos, ma már ez a tó nevével együtt csupán történelmi fogalom. Innen nem túl messze található „Balló Szeg", bár egyértelműen homokos talajú, jobb híján mégis több gazda megelégedett az itteni mezei kerttel. A „Csalányos tó mellett" levő kertek sem voltak ugyan különbek, de a beléjük fektetett munka hozott gyümölcsöt, ha az nem is volt mindig bőséges. A várostól nyugatra lévő „Nyír felső végiben" ugyancsak voltak város adománya földek már ezekben az évtizedekben is. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991.41-44.