Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÁLLAMÜGYÉSZSÉGE AZ 1918-19-ES FORRADALMAK IDEJÉN

A franciák a Tanácsköztársaság hatalomra kerülése után akadályozták a magyar kormányzattal való kapcsolatot. A városkormányzó nem engedélyezte, hogy az igazságügyi népbiztos által április 18-án kinevezett új bírósági és ügyészségi vezetők elfoglalják tisztüket, majd április 24-én elrendelte a polgári kori igazságügyi szervezet teljes helyreállítását.

113 * A kormánynak elemi érdeke volt, hogy a magyar közigazgatás és igazságszolgáltatás fennmaradjon a megszállt területeken, hiszen csak ekkor bízhatott abban, hogy ezek esetleg megmaradnak Magyarországnak. Az igazságügyminiszter 1918. december 12-én kiadott Bi. 490. számú rendeletében határozta meg a megszállókkal kapcsolatos követelményeket. Ez kimondta, hogy az igazságügyi hatóságok „a fennálló szabályok szerint folytassák működésüket mindaddig, amíg ezt kényszerrel meg nem akadályozzák. Ilyen kényszer esetében működésüket szüntessék be [...] Amíg az igazságügyi hatóságok működhetnek, a személyzet székhelyét nem hagyhatja el. Ha a működés lehetetlenné válik, az igazságügyi alkalmazottaknak szabadságukban áll székhelyükön maradni vagy azt elhagyni". A rendelet kihangsúlyozta, ha a megszállók által követelt „esküt végső esetben, nyílt kényszer hatása alatt mégis le kellene tenniük, ebből reájuk hátrányt a Magyar Népköztársaság kormánya leszármaztatni nem fog".

114 December 21-i ülésén a kormány úgy döntött, hogy a hivatalnokoknak akkor is a helyükön kell maradniuk, ha erőszakkal leváltják őket. Ezt megelőzően pedig jegyzéket fogalmazott a budapesti antantmisszió közbelépése érdekében, mivel a megszállók „lehetetlenné teszik a közigazgatást, az igazságszolgáltatást, [...] ezáltal a rend fenntartását".

115 A kormány több ülésén kötelezettséget vállalt a megszállt területeken maradt állami alkalmazottak fizetésére is. Ezt a közigazgatás fenntartásának szándéka mellett az is indokolta, hogy a helyben maradt tisztviselők magatartásának különös jelentősége volt a lakosság viselkedését illetően. Mivel legtöbbjük hű maradt a magyar államhoz, így állásfoglalásuk komoly hatást gyakorolt a népességre.

116 A helybenmaradás támogatásához szükség volt az illetmények folyósítására, de akadályokba ütközött. Az állami bevételek a megszállt területeken megszűntek, a magyar pénzügyi közegek nem szedhettek többé adókat, illetékeket. A megszállók nem adtak pénzt a közalkalmazottak fizetésére, és általában azt sem engedélyezték, hogy a magyar kormány hivatalosan átutalja az illetményeket.

117 Ilyen körülmények között többször be kellett csempészni a megszállt területekre a magyar állam által küldött pénzt, de olyan is előfordult, hogy az ügyvédi kar vállalta a helyben maradt igazságügyi alkalmazottak ellátását.

118 113 GAÁL Endre (szerk.), 1991. 908-909. 114 KNÉZY Lehel, 1942. 68-69. 115 RAFFAY Ernő, 1987. 217. 116 GERGELY Ferenc-KŐHEG

YI Mihály, 1974. 28.; A kormány 1918. november 13., 14-i ülésein határozott a megszállt terület állami alkalmazottainak illetmény folyósításáról. MOL K 27. Minisztertanácsijegyzőkönyvek 119. doboz. 117 HAJDÚ Gyula, 1957.227. 118 GERGELY Ferenc-KŐHEGYI Mihály, 1974. 28.; KNÉZY Lehel, 1942. 71-72.