Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN
fellelhető adatokban bízhatunk meg a legjobban. Annál is inkább, mert ezekben az évtizedekben sokoldalú és igen súlyos pénzbeli és természetben követelt szolgáltatások miatt valóban csak rendkívüli esetben tekintettek el a szolgáltatásoktól, és a dézsma alól sem vonhatták ki magukat még a helybeli nemesek sem. A legelső és teljesnek mondható dézsmajegyzék Kecskeméten 1672-ből maradt fenn. Ebben 706 nevet vettek nyilvántartásba. Közülük 354 főnél jegyezték be gabonadézsma lerovását. Tehát a városban legalább negyedfélszáz család folytatott valamilyen mértékben szántóföldi gabonatermesztést. Ez a szám sokkal nagyobb, mint a néhány évvel később rögzített „kertes gazdák" és jóval nagyobb, mint a kertes és a „kertetlen gazdák" száma együttesen. Ugyanakkor fel kell figyelnünk arra is, hogy a 204 kertes gazda közül a jegyzékben csupán 166 fő lelhető fel. Viszont a dézsmára kötelezett és ténylegesen gabonát beszállítók között a 111 „kertetlen gazda" közül is találkozunk negyvennégynek a nevével. Az elemzés során az is feltűnik, hogy sok igazán jelentős mennyiségű dézsmát fizető személy neve nem található egyik listán sem. A városban mindössze 63 fő volt, aki 20 negyednél nagyobb mennyiségű szemes terményt adott le dézsmaként. Ez már kétségtelenül igen komoly szántóföldi gabonatermesztésre utal, mivel azt feltételezi, hogy legalább kétszáz zsák terményt szállíthattak el szérűjükről. Ennek ellenére a három dúsgazdag nemesen kívül 26 olyan gazda neve található a dézsmajegyzékben, akik 20 vagy annál több negyed szemes terményt szállítottak a gyűjtőhelyre. A városban élő gazdák számának pontosítása során nem hagyhatunk figyelmen kívül még egy fontos tényt. A dézsmajegyzékek a város régi határain belül, a közösség saját tulajdonú területein gazdálkodókra kivetett dézsma összegét tartalmazzák. Márpedig többen, később pedig sokan voltak, akik a várostól távolabb lévő, a tanács által bérelt pusztákon folytattak szántóföldi termelést, ezeken hoztak létre mezei kerteket. Az ott termelőktől a tizedet más arányban szedték be, és más helyen végezték a nyilvántartást is. Almási István nevénél, aki árpája után fizetett dézsmát, feltüntették, hogy „búzája Pákán termett". Tehát a pusztákon termett gabonák után szedett dézsma összege nem került be ebbe a nyilvántartásba. A Borbáson, Matkón stb. termelő gazdák nevénél üresen maradtak a rovatok. 59 Az 1672. évi dézsmaösszeírás szerint Pákán gazdálkodott 12, Szentkirályon 5, Matkón 15, Borbáson 20, Szentlőrincen, Kerekegyházán és Jakabszálláson egy-egy fő. Ez a több mint 50 családfő tovább növeli azoknak a kecskeméti gazdáknak a számát, akik ebben az esztendőben minden bizonnyal termeltek gabonát. Hogy mennyire nem kivételes adattal állunk szemben, igazolja az is, hogy az 1675. évi dézsmajegyzék szerint Szentlőrincen 13, Matkón 10, Pákán 10, Szentkirályon 23, Kerekegyházán 2 és Borbásszálláson 20 család gazdálkodott. 60 A mezei kertek számának feltárása mellett legalább olyan fontos lenne ezek méretének, hozzávetőleges nagyságának ismerete annak érdekében, hogy pontosabb fogalmat tudjunk alkotni a hódoltság alatt a Kecskemét határában folyó szántóföldi növénytermesztés nagyságáról, hogy az eddiginél elfogadhatóbb alapokat tudjunk teremteni a Homokhátságon lévő más mezővárosokkal és más tájegységeken folyó szántóföldi növénytermesztéssel történő összehasonlításokhoz. A város határában BKMÖL IV. 1504/m. 1672. 140-167. BKMÖL IV. 1504/p. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Dézsmával kapcsolatos iratok és összeírások (a továbbiakban: IV. 1504/p.). 1675. Passim. Még újabb adat: „Nomina Borbassallastientium" címmel található egy nyilvántartás, mely ugyancsak bizonyítja, hogy Borbáson közel két tucat család gazdálkodott egy évtizeddel később is. Uo. 1684. 2.
