Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

Ez a rövid, hivatali megjegyzés tett pontot a Zajzon-ügy végére, és egyben a Kecskeméti Temetkezési Segéd-egyesület több mint harminc éves történetének végére. Zajzon István állhatatos, bár jogtalan követelőzése az egyesület valóságos és hivatalos megszűnését eredményezte. De nélküle talán csendben enyészik el, mint ahogy közel is állt hozzá, a dokumentumok jó része a Wiszt-örökösök kezén elkallódik, és nemhogy a megszűnésről, de egész működéséről sokkal-sokkal kevesebbet tudhatnánk. Az elmúlás része az életünknek - tudomásul kell vennünk! A temetkezési egyletek léte, működése része a múltunknak - tudnunk kell róluk! A halál mindig szomorú. A halálról, temetésről kutatni, írni szintén az lenne, ha nem látnánk, hogy mindig akadnak, akik segédkezet nyújtanak azoknak, akik gyászolnak, akik valakit elvesztettek. Az elhaltakat pótolni senki sem képes, méltó búcsúztatásukra azonban lehetőséget teremtettek annak idején. És nemcsak a pénz, de az embereket összefogó eszme jelentőségét is fel kell ismernünk abban, ahogy egy közösség segített az egyes rászorulóknak. Erről szól a temetkezési egyletek története, erről üzen „Kecskemét Városa Temetési Segéd-egyesületének" története. Erről viszont jó érzés írni és talán nem haszontalan megismerni.