Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

1849- ben 34, 1859-ben 115, 1864 elején 179, 1864 végén 302 tag hiányzott.

68 A bajokat orvosolandó, 1850 májusában elhatározták, hogy a tagok számának csökkenésével arányban kevesebb térítést fizetnek.

69 (Ebben az esztendőben egyébként kifizették az előzőről elmaradt 8 halott után is a járandóságot, csökkentett öszszeggel.) De még ezeket a csökkentett összegeket is két részletben. Csak mintegy felét, 2/3-át a kasszából azonnal, majd ezt egészítették ki a pénzszedők által begyűjtött összeg mértékéig. „...Felsőbb Helyről jött rendelet folytán...", 1855-ben próbálkozások történtek a másik, még működő, az ún. Öröklő és Tőkét-alapító Temetkezési Egyesülettel való egyesülésre.

70 Két alkalommal tárgyalt is a két egyesület vezetése, de végül az egyesülés, a két alapszabály lényegi eltérései miatt nem jött létre. Főként az „Öröklő" ellenállása futtatta zátonyra az ügyet, mert „...igen Szép Tőkepénz Gyümölcseivel rendelkezik...",

71 miközben a Temetési Segéd-egyesületnek még a 600 forint alaptőkéje sincs meg. (507 pfrt. 44 kr.) 1850- től kezdve tehát a kifizetések folyamatosan csökkentek, mint azt a 2. sz. táblázat utolsó oszlopának adatai mutatják. Ezek azonban az évenkénti átlagok, amelyen belül eltérések vannak. A legszélsőségesebb az 1846-os év, amelyben eleinte 75 pfrt, de decemberben már csak 20, illetve 12 forint, tehát az év végére már az 1/5-ét sem tudta az egyesület fizetni annak az összegnek, amelyet eredetileg vállalt, és alapszabályában rögzített.

72 Úgy látszik a vég elkerülhetelen! Pedig a vezetők mindent megtettek, hogy elkerüljék a feloszlatást. Minden tagot felkerestek és nyilatkoztattak, hogy kíván e tovább tag maradni. „...428 tag írt alá, hogy maradnak és lesznek rendes fizetők...", de mikor rövidesen három meghalt tag temetésére szedték volna be a pénzeket, 124 tag mégsem fizetett. Vagyis csak 304-en fizettek - 640 helyett! Ez 60 forint temetési segély, és mint előzőleg láttuk a helyzet rohamosan romlott.

73 Egy nemes szándék és közel 30 évi fáradságos munka látszik semmivé válni. Jól érzékelhető, szinte kitapintható még a ma embere számára is, a kétségbeesett erőfeszítés négy 1864-ből kelteződött bizottsági gyűlés jegyzőkönyvéből: Június 13. Wiszt János jelentette, hogy sokan már több halott után tartoznak. Június 16-ra berendelték őket, hogy Hajós József elnök, és Vörös István választmányi tag által „...komolyan figyelmeztessenek...", és aki ezután sem fizet, azt kizárják. Július 5. Wiszt János jelentette, hogy a figyelmeztetés nem járt eredménnyel, 25 tag még mindig nem fizetett. Mivel „...fizetési szándékukban egyedül e' rendkívüli mostoha időszak miatt vannak akadályoztatva..." további 24 nap haladékot kaptak. (A „mostoha időszak" nyilván célzás a korábban történt aszályra, marhavészekre, és az azt követő éhínségre.) * BKMÖL X. 221 /a. 3. kötet. i9 Uo. 2. kötet. '° BKMÖL X. 221/c. 1. kötet. " Uo. n BKMÖL X. 221/3.3. kötet.