Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - SOÓS LÁSZLÓ: A KECSKEMÉTI ÁLLAMI „MIKLÓS" SZŐLÖTELEP FELADATKÖRE A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEM ELSŐ ÉVEIBEN

Az európai szőlőfajták minél szélesebb körének megmentése érdekében született minisztériumi határozat arra, hogy a kecskeméti telepen ún. fajtagyűjteményt hoznak létre. Ebben a gyűjteményben mindazon szőlőfajta helyet kapott, amelyeket a hazai kertekben termesztettek. Az őshonos szőlők összegyűjtésének eredményességét mutatja, hogy a kísérleti telepen 1885-ben 157, 1886-ban pedig már 247 fajta bor- és csemegeszőlőt kezeltek. Minden fellelhető fajtából - 11 pasztában - pontos nyilvántartást vezetve, 30-30 tőkét ültettek el.

47 A kecskeméti telep dolgozóinak kísérleti munkája nem csupán a vesszők és oltványok nagy mennyiségű előállítására korlátozódott, hanem a homoki szőlőtermesztés hatékony művelési módozatainak kidolgozását is magában foglalta. Ennek keretében 1885 őszén két hónapon át — a minisztérium szakemberei által évek óta szorgalmazott modern művelési módszerek meghonosítása érdekében — különböző típusú („Bordeaux vidéki, Loire vidéki, Sack-féle, verseci") ekékkel az anyaszőlö ültetvényekben szántási próbákat végeztek.

48 Szükség volt ezen kísérletek elvégzésére azért is, mert hazánkban a kötött talajú, lankás területeken fekvő szőlőkben ez a művelési mód jól bevált, de a futóhomokon létesített ültetvényekben eddig még sehol sem alkalmazták. A korábban szerzett franciaországi tapasztalatok azt mutatták, hogy a Marseille és Montpellier környéki homoktalajon erre a célra a könnyű, ún. római faekék a legalkalmasabbak. A rendelkezésére álló és kipróbált eketípusok közül Koritsánszky János a legjobbnak az ún. verseczi ekét tartotta, amely 70 cm szélességben forgatta meg a talajt, de pl. 130 cm sortávolságnál még kétoldalt 30-30 centiméteren továbbra is kézi erővel kellett a kapálást elvégezni. További problémát jelentett, hogy a rigolirozott homokba a ló lába annyira lesüppedt, hogy kétóránként váltani vagy pihentetni kellett az állatot. A fogatok illetve az azt kiegészítő kézi munka díját kiszámítva a telep munkatársai megállapították, hogy a környékbeli olcsó munkaerő mellett a könnyű művelésű homoktalajon az ekés művelés sem olcsóbb a kézinél. A kézi munka mellett szólt továbbá az is, hogy míg pl. az ekével művelhető négyzetes ültetés esetén, a minimum 1 méter sor- és tőketávolság betartásával egy kat. holdon 5700 töke volt elhelyezhető, addig a kézi műveléssel 50 cm-re szűkített sortávolság esetén ugyanezen területen a gazdák 11 400 tőke termésére számíthattak.

49 A kecskeméti telep fenti kísérlete bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a termelők többsége a homoki szőlők telepítésénél már eleve a kézi müveléssel számolt. A talajművelési munkákat szaporította, hogy minden tavasszal az északnyugati viharos szelek által okozott homokfúvások ellen is védekezni kellett. A szél által felkapott kvarcszemek olyan mértékben felsérthették az új hajtások leveleit, hogy azok rövid időn belül elsorvadtak. A homokviharok ellen a sorok közé ásóval leszurkált szalmával, karózással, valamint törmelék venyige szétszórásával védekeztek. Közgazdasági Értesítő, 1887. szeptember 8. 36. sz. Koritsánszky János, a kecskeméti m. kir. állami „Miklós" szőlőtelep vezetőjének jelentése a telep 1886. évi működéséről. Közgazdasági Értesítő, 1886. augusztus 19. 33. sz. Koritsánszky János, a kecskeméti m. kir. állami kísérleti szőlőtelep vezetőjének jelentése a telep 1885. évi működéséről. MOL K 168 - 1884-5-6 Magyarázó útmutató az ország egyes borvidékei számára ajánlható szőlőfajtákjegyzékéhez. 1884.