Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: KECSKEMÉT SZEREPE A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCBAN

A levélnek nem lett semmiféle hatása. Sőt a nyár folyamán arra kötelezték a három várost, hogy ezer lovast és ezer hajdút, gyalogost állítsanak ki. Néhány héttel később pedig gróf Barkóczy Ferenc azt követelte, hogy Kecskemét három napon belül hatszáz lovast és háromszáz gyalogost küldjön táborába, „Ha szintén két seregetek szolgálatban vagyon is." Amikor a követelések végrehajtására Újvári Szűcs János kapitányt küldték ide 1705. augusztus 19-én, a tanács kertelés nélkül elébe tárta a lakosság gondjait, amit ö ily formában továbbított: „...az ellenség naponként kertyeink közül jószágokat hajtogattya, amint hogy ezelőtt negyed nappal is szántó ökreit két embernek is elhajtották, és nyomtató lovaikkal edgyütt magokat is elvitték, ki mind ekkoráig nem jöttek vissza, nem külömben tegnapelőtt is két falka juhainkat elhajtották. Lévén azért az ellenségnek mind Szeged, Bácskaság és Pest felől is torkában, magokat noha az felüléstűi magok és határában való vigyázástúl (amint tőlük kitelhetik), hátra nem vonnyák, de az határból hogyha kimennének, félnek azon, hogy valamely felöl az ellenség őket megütvén, városokat is elpusztittya."

10 Újabb csapást jelentett a város számára, hogy amikor a Pest alatt összevont császári hadsereg Erdélybe indult Rabutin tábornok megsegítésére, a kuruc hadvezetés a „felperzselt föld" taktikáját kívánta velük szemben érvényesíteni. Ennek értelmében az útba eső városokat ki kellet volna üríteni. Miközben Károlyi Sándor seregével gyámoltalanul nézte a császári haderő vonulását, Kőröst kiürítették, és Kecskemétet is erre kívánták kényszeríteni. Mivel itt nem értek célt, Károlyi büntetésül elhajtatta a város marháit, Rákóczi pedig megparancsolta, „Ha az német Kecskemétet elhagyja, tetesse porrá Kegyelmed azon várost, úgy Kőröst is." Végül is húszezer ezüst forint ellenében hagyták épen a várost és hetekre el kellett szállásolniuk Bottyán tábornok seregét.

11 A szabadságharc első éveiről készített rövid áttekintés is érzékelteti, hogy már az első évek is rendkívüli áldozatokat, súlyos vér- és anyagi veszteséget zúdítottak az Alföld védtelen városaira. A következő évben már nem tudta elkerülni a város vezetése, hogy egymás után három alkalommal is a lakosságot nagy távolságra menekítse. A legsúlyosabb csapást mégis az 1707. április 3-án történt rác támadás jelentette, amely révén a város egy jelentős részét elpusztították, több száz embert meggyilkoltak, és a még megmaradt anyagi javainak jelentős részétől is megfosztották. Kétségtelen, hogy a Rákóczi-szabadságharc alapvető célkitűzése a magyar állam függetlenségének megteremtése, a magyarság korábbi közjogi szerepének viszszaállítása, az önálló nemzeti lét megteremtése volt. Ez tette történelmünk egyik kiemelkedően fontos eseménysorozatává, amely bukása ellenére már a XVIII. században is több kétségtelen eredményt hozott, és a későbbi évszázadokban is sok esetben éreztette pozitív hatását. Mindezen nem változtat az a tény sem, hogy a hosszúra nyúlt háború során legtöbbször a magyar nemesség és főnemesség alapvető érdekei kerültek előtérbe, és rendi önzésük folyamatos érvényesülése miatt a nem kiváltságos magyar és magyarországi lakosság nagy tömegeit kizárták mind a katonai, mind a gazdasági, mind pedig a politikai irányításból. Nem kérdőjelezi meg történelmi jelentőségét az a tény sem, hogy vezetői közül sokan felkészületlenek, sokszor fegyelmezetlenségük miatt tisztségük betöltésére egyenesen alkalmatlanok, és a lakossággal szemben nem ritkán kíméletlenek voltak. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. 1. k. 126-128., 137-138. 2. k. 36. HORNYIK János, 1860-1866. IV. 167-172.