Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN
den egyes részére. Szinte egyetlen esetben sem állíthatjuk biztosan, hogy az összeírás teljes. Egyszóval: forrásaink az esetek többségében töredékesek és részlegesek. Éppen ezért nem áll módunkban, hogy a század egészéről rajzoljunk meg egy-egy, részleteket is átfogó folyamatot. Nincs mód arra sem, hogy a gazdasági élet minden egyes területéről egységes és arányos képet adjunk. Az esetek nagyobb részében egy-egy, szerencsésen megmaradt adatsort vallathat a kutató, ezek feldolgozása révénjuthatunk rövidebb-hosszabb időszakot megvilágító megállapításokra. A legszerencsésebb esetekben is csak több, egymástól különálló feldolgozás teszi aztán lehetővé, hogy ezekből több évtizedet átfogó folyamatokat tudjunk érzékeltetni. Mivel az adatsorok létrehozásának körülményei és teljessége változó, az egyes nyilvántartások feldolgozása során jelezni fogjuk, milyen módszer, milyen eljárás vált szükségessé, illetve lehetővé. Ezek a korlátok érthetően nemcsak a feldolgozás folyamatát nehezítik, hanem a megszerezhető ismeretek pontosságát és megbízhatóságát is behatárolják. Egy ilyen igényű munka eredményét csak egy önálló kötetben lehet közreadni. Itt egy szűkebb terjedelmű feldolgozásban csak arra vállalkozhatunk, hogy Kecskemét szántóföldi növénytermesztését mutassuk be. Remélhetőleg a közeljövőben sor kerül a város XVII. századi közigazgatásának, gazdasági, társadalmi és kulturális életének feldolgozására és bemutatására is. Végezetül célszerű összegezni: mivel még hiányzik a hódoltság második szakaszának átfogó gazdasági és társadalmi elemzése, és tekintettel az írott források bántó hiányosságaira, Kecskemét XVII. századi gazdaságának, ezen belül a szántóföldi növénytermesztésének alaposabb feltárása számottevő segítséget nyújthat nemcsak a Homokhátság, hanem az egész hódoltság viszonyainak jobb megértéséhez és az eddiginél árnyaltabb bemutatásához. I. A mezei kertek A pusztásodás a Duna-Tisza közén már a XV. században viszonylag széles körben megfigyelhető volt. 16 Kétségtelen viszont, hogy e térségen belül a török hatalom megjelenése, a török hadak ismételt pusztításai nemcsak felgyorsították és szélesebb körűvé tették ezt a folyamatot, hanem hosszú időre tartósították is ezt az állapotot. Kecskemét környékén már a XVI. században további települések váltak romhalmazzá, és lakosaik vagy elpusztultak, vagy elmenekültek. 17 A hódoltság első szakaszát lezáró hosszú háború csak betetőzte ezt a szomorú folyamatot. Az így kialakult hatalmas, lakatlan puszta - tehát elpusztult, lepusztult - térségeket a környező lakosok igyekeztek hasznosítani. Közülük Szeged és Kecskemét vált a legjelentősebbé. A két város és lakosságának érdekei az évszázadok során e téren nem ritkán ütköztek is. 18 16 Hornyik János Kecskemét XIV-XV. századi történelmének ismertetése során kiemelte, hogy a város határában több korábbi település elpusztult. 1927. 15-19. 17 Ezek közé tartozott pl. Félegyháza, Agasegyháza stb. 18 Mátyás király már 1462-ben engedélyezte a szegedi polgároknak, hogy az elnéptelenedett kun pusztákonjószágaikat legeltessék. 1472-ben „Otthasylalis" szállás, 1473-ban Csólyosszállás, Fejértó, Majos-szállás és Kömpöc-szállása betelepítését engedélyezte. HORNYIK János. 1860. I. 211-216. A XVII. század dereka táján is feszültté vált a viszony Szeged és Kecskemét között Bugac, Csengéié, Bene, Majsa, Móricgát és Szentlászló puszták bérlete miatt. L.: SZAKÁLY Ferenc, 1983. 681-683.
