Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Kecskeméten merőben más körülmények között került sor a jelzett dicajegyzék összeállítására. Itt a rácok öldöklése során közel száz fő meghalt, akik nagyobbrészt felnőttek voltak. A jegyzékből kimaradtak olyan társadalmi csoportok, amelyek Nagykőrösön a dézsmafizetésnél számításba jöttek: pl. a felesbérlők. Éppen ezért Kecskemét társadalma a jegyzék alapján számottevően eltér. A gazdák száma 579, az összeírtak 87,3 %-a. Zsellérek pedig csak 84-en kerültek a nyilvántartásba, mindössze 12,7 %.

336 Ezek az eltérések igen figyelemreméltók ugyan, de a musttermés, illetve a bortermés mennyiségének megállapítását nem zavarják. A szőlőművelés társadalmi beágyazottságát pedig kisebb pontatlansággal ugyancsak érzékeltetik. Nagykőrösön 458 főt köteleztek mustdézsma beadására, de csak 395-től tudtak beszedni termést (a nyilvántartásba vett személyek 51%-ától). Külön is érdemes kiemelni a szőlőtermelés társadalmi fontosságának érzékeltetése érdekében, hogy 515 fő birtokolt egy vagy többfajta ingatlant. Közülük csak szőlőt vettek nyilvántartásba 206 fő esetében (ez a nyilvántartásban szereplők 26,6%-a). A beszedett must menynyisége 4394 köböl volt, ami alapján az 1689. évi teljes termés 253 140 literre tehető.

337 Kecskeméten 1707-ben az adóalapok felmérése során a megtermett bor menynyiségét rögzítették. Valamilyen bortermést vettek nyilvántartásba 529 főnél (79,8%). A nyilvántartásba került bor mennyisége pedig 4675 akó volt. Ennek alapján az évi teljes bortermés 237 490 liter körül lehetett.

338 A szőlők tényleges területét sajnos egyik esetben sem ismerjük. A két városban - bár közel két évtized különbséggel - közel akkora mennyiségű volt a szőlők termése. Itt figyelembe lehet még venni, hogy Nagykőrösön a must mennyiségét, Kecskeméten pedig a kiforrt bor mértékét vették figyelembe, ez viszont csak részben módosítja a számokban rögzült eredményeket. Az eddigi számok mellett érdemes néhány összehasonlító adattal tovább árnyalni a szőlőtermesztésnek a város gazdasági életében betöltött szerepét. Amíg a jegyzékbe vett 663 adózó közül 47,5% nem termelt búzát, 50,4% árpát, és 49,6% zabot, tehát átlagosan a lakosság kb. fele, addig mindössze 20,2% maradt ki teljesen a szőlőtermesztésből. Ez a megállapítás még meggyőzőbb lesz, ha felmérjük, hogy az egyes társadalmi rétegek milyen arányban részesültek a szőlőtermesztés hasznából. Még a törpebirtokosnak mondható rétegnek is 76,8%-a fizetett bor után adót. A kisgazdáknál ez az arány még magasabb: 91,1%. A közepes vagyonnal rendelkezők és a nagygazdák pedig csaknem kivétel nélkül saját szőlőjükben termelték meg a család, illetve a gazdaságuk számára szükséges bort. Az adózók 44,2%-át kitevő törpegazdák a gabonatermésnek csak a töredékét hozták létre: a búza 4,1, az árpa 3,9, a zab 3,4%-át. Ugyanakkor a bor 22 százalékát szűrhette be ez a társadalmi réteg. A kisgazdák az adózók 28,2%-át alkották. A búzatermesből 27,7, az árpatermésből 29,0, a zabéból pedig 31%-ban részesedtek. Ellentétben a törpebirtokosokkal, a bortermelésből is közel lélekszámuk arányában részesedtek: a megtermett bor 31,2%-a után fizettek adót. A közepes gazdák az adófizetők 16%-át képezték. A búzatermésből 34,4, az árpából 35,1, míg a zabból 34,8% jutott nekik. A borból is csaknem hasonló arányban termeltek: az összesnek 28,8%IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989. 147-155. A köböl kb. 8,5 liternek felel meg. Az átszámítást a pesti, illetve a pozsonyi 60 iccés akó alapján végeztük, amely 50,8 1.