Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - TÁNCZOS-SZABÓ ÁGOTA: NÉPBÍRÓSÁGOK MŰKÖDÉSE A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE TERÜLETÉN 1945 ÉS 1948 KÖZÖTT

ellenes bűncselekmény, illetve bűnös fogalmát határozta meg. Büntetni kívánta a háborúba sodródásért felelős személyeket, a háború folytatására izgatókat, a különböző erőszakos cselekmények résztvevőit, a fasiszta pártok vezetőit, az 1940-es évek diszkriminatív rendeleteit végrehajtó közhivatalnokokat stb. A népbírósági eljárások tehát a társadalom minden rétegét érintették, a helyi közélet szereplőitől kezdve, egyházi személyiségeken át a legegyszerűbb iparos, földműves emberekig, és szinte minden korosztályt, a tizenéves diáktól a 80 éves idős emberig. A perek tömegéből a leggyakrabban előfordult vádak alapján emeltünk ki és ismertetünk típusokat. Volksbundisták és SS-katonák A Bajai és a Kalocsai Népbíróság meglevő anyagainak több mint 60%-át a Duna-Tisza közén levő sváb települések lakói elleni eljárások teszik ki. A II. világháború során a német birodalmi politika támogatójaként kompromittálódott magyarországi Volksbund-szervezet tagjait a háború után hazaárulónak bélyegezve perbe fogták. Bűnvádi eljárásokat folytattak azok ellen a svábok ellen is, akik valamely SS-hadosztályban teljesítettek - önként vagy kényszerből - katonai szolgálatot. A Volksbund vidéki egyesületeinek tevékenysége a kutatások mai állása szerint kevéssé ismert. Tárgyalási jegyzőkönyvekből az egyes csoportok alakulási és megszűnési körülményeire, alapító tagok, a vezetők és a tisztikar neveire, taglétszámokra, SS-toborzások dátumára vonatkozó adatokat találhatunk, tényleges működésükről és céljaikról azonban kevés az információ. E perek vádlottjai - általában a szegényebb, földműves rétegből valók - különböző gazdasági előnyöket (pl. mezőgazdasági eszközöket, munkaalkalmat), szórakozási lehetőséget vagy német iskola felállítását remélve; munkaadójuk vagy a helyi bundvezető által kényszerítve; esetleg valamilyen tagtoborzó trükk áldozataként léptek be a szervezetbe. Az egyszerű tagságért 6 hónap börtönbüntetést és 5 év politikai jogok gyakorlásától való eltiltást szabott ki a népbíróság. Aktív tagságért (tagdíjfizetés, a bundház gyakori látogatása) 1 év börtön, szervező tevékenységért, tisztségviselésért, vagy ha az illető „veszélyes németbarát"-nak minősült, 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés büntetés járt. Súlyosbító körülménynek számított, ha valaki hosszú ideig volt a szervezet tagja, elévülésre hivatkozva viszont felmentettek olyanokat, akik 1939^40-ben kiléptek a Volksbundból. A bundista férfiak feleségei ellen automatikusan megindult a népbírósági eljárás, sőt olyan fiatalok ellen is, akiket szüleik német (pl. a bajai volksbundista) iskolába járattak. 1945 után a Volksbund-vezetők egy része távozott az országból, megelőzve a felelősségre vonást és a későbbi kitelepítést. Ellenük távollétükben folyt népbírósági per, amelynek során bűnösnek mondták ki őket, és elkobozták hátrahagyott vagyonukat.

52 Az itthon maradottak példás büntetéseket kaptak. Pl. 5 év szabadságvesztésre ítélték azt a vaskúti bundistát, aki 1944-ben az SS-be való belépésre buzdította Pl. Welker Keresztély, aki a Délvidék képviseletében a felsőház életfogytiglani tagjaként a zsidók ellen irányuló törvények meghozatalában részt vett. BKMÖL XXV. 16 274/1946.