Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

lévő szőlőbe Bozsik Pált és a Fekete-szőlőbe az előző évben is kapásként dolgozó Cziriák Andrást fogadta meg.

251 Mivel az egyes szőlőtelepeknek ekkor még nem volt hivatalosan megállapított nevük, rögzített telekszámuk, legtöbbször a korábbi tulajdonos nevével határozták meg a családi feljegyzésekben. Az egyes gazdák tulajdonában lévő szőlők nagysága erősen eltérő volt régtől fogva. A többség 100 és 300 út között változott. A század elején történt parcellázások során a jobb módú gazdák számottevően megnövelték szőlőterületüket, és egyegy birtokos több szőlőt is megszerzett. Szenátor Demeter János öt helyen lévő szőlőbirtokot hagyott özvegyére. Ezek között a legnagyobb 900 útból állt, de a többi lényegesen kisebb volt: 114, 75, 80, ill. 77 útból álltak a részben örökölt, részben vásárolt pászták. Az egyik legnagyobb egy tagból álló szőlőültetvénye Bozsó Jánosnak volt Ballószögben, ahol 1 800 út szőlőt telepített, mellette 6 hold új erdőt és 2 hold új gyümölcsöst. Ezek ismeretében kétségtelen, hogy Ladányi Gergely mindenképpen a város legjelentősebb szőlősgazdáinak egyike volt, akinek ugyan négy részre tagolódott a szőlőbirtoka, de mint láttuk, mindegyik külön-külön is jelentős nagyságú terület volt. A szőlők célszerű megművelését, ezzel együtt értékét is számottevően növelte azok felszereltsége. Még szerényebb birtokokhoz is már évtizedek óta legalább szüretelőhely tartozott, valamint kút és kunyhó, ahol a szerszámokat és a legszükségesebb eszközöket tárolták. A jobb módú gazdák kapáslakásokat létesítettek birtokaikon. Szeder Farkas József Széktói birtokán a 160 út szőlőben is megtalálható a kapáslakhely és a szüretelő hely. Demeter János „Új-hegyben'' lévő 900 útból álló szőlejében szoba, konyha, kamra állt a gazda és családja rendelkezésére, és mellette egy külön kapáslakhely. Csányi János 500 útból álló szőlőjében is sajtóház és kapáslakhely épült.

252 Amint erre már utaltunk, a Ladányi-szőlőbirtokok mindegyikén volt kapásház, hogy a megfelelő szakembert és az ottani értékek őrizetét időről időre biztosítani tudják. . Kecskeméten a bort szinte kivétel nélkül a városban lévő házakban tárolták a gazdák. A szegényebbek sok esetben kamrában, ahol a megfelelő hőmérsékletet sem a tél folyamán, sem pedig a nyári forróságban nem tudták boruk számára biztosítani. Ezért vagy arra kényszerültek, hogy a hideg beállta előtt értékesítsék, vagy komoly károsodást szenvedett az, és így az értékesítés során igen nagy hátrányba kerültek. A Ladányi-házban régóta egy jól kiépített, nagy pincében tárolták a termést. A negyvenes években viszont már esetenként olyan jelentős mennyiségű bor termett, illetve halmozódott fel, hogy ez sem volt elegendő. Ezért a református egyháztól kibérelték a piac melletti épületük pincéjét hosszabb időre. Itt 1853-ban a vagyonleltár felvételekor 398,75 akó ó- és új fehér bort találtak vasas hordókban, amelynek értékét 1223 forintra taksálták. A 79,5 akó befogadású üres hordókat pedig 53 forintra. Az új termés nagyobb része a leltározás idejéig még nem forrt ki, és még nem került a pincébe. Az igényesebb bor előállításához a Ladányiak régtől fogva gondoskodtak a megfelelő tároló edényekről. A leltározók csekély kivételtől eltekintve vasas hordókat vettek nyilvántartásba. Faabroncsos hordókat ekkor már vélhetően tartósabb tárolásra náluk nem használtak, legfeljebb a borok kezelése, átfejtése alkalmával vet1 BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Jegyzetköny 49-127. 2 BKMÖL IV. 1504/c 171. 1838., 171. 1839., 172. 1840., 172. 1841.