Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)
termesztése viszont jelentős volt. Ezt elsődlegesen a Kápolnai tanyán végezték, ahol 1850-ben a bükkönykaszásoknak 15 és fél napra fizettek, a gyűjtőknek 19 Ft 15 xr-t adtak. A férfiak naponként 1 Ft-ot, az asszonyok pedig ennek negyedrészét kapták. A megtermelt mennyiségre lehet következtetni abból, hogy a rákoknak tíz napra volt szükségük a behordásra (11 Ft 45 xr.) Külön gondot fordítottak a bükkönymag termesztésre. Ennek levágása 2 napot igényelt, és az igényesebb munka miatt a kaszásoknak emelt bért fizettek, naponként 1 Ft 15 xr-t. Ennek beszállítását 3 ember két napon át végezte. Nem lehetetlen, hogy a termelt vetőmag egy részét értékesítették is: 1857-ben 16 véka bükkönymagot árvereztek el 32 pengőforintért. A szántóföldi takarmány egyre nagyobb részét képezte a tök, amit minden bizonnyal már ekkor is részben a kukorica köztes növényeként termesztettek. Egy ennyire széttagolt gazdaságban egy-egy birtokon érthetően nem folyt olyan összetett növénytermesztés, mint egy középbirtokos lényegesen szerényebb méretű tanyáján. Ez a termék a takarmányok között biztosan periférikus maradt. Az viszont kétségtelen, hogy még ennek a a termesztésére is számottevő gondot fordított a gazda. Az 1853-ban termett tökből a késő ősszel elkészített leltárba még bekerült Monostoron négy kocsi tök, amelynek jelentős részét akkorra már nyilván a szántást végző ökrök, lovak és az ott telelő jószágok felélték. A másik fontos takarmánynövényről, a répáról a szentkirályi tanyán készült feljegyzés: egy kis darab „burgundiai" répát említenek. A Sárgaházi tanyán 1853. december 18-án történt árveréskor 25,5 zsák répa talált gazdára, melyért 44 pengőforintot és 20 xr-t. adtak. Ha nem is fontosságának megfelelő mennyiségben termesztették, de már célszerűnek látták, hogy folyamatosan bevonják a takarmányozásba, vagy legalábbis komoly kísérletet folytattak hasznosságának felmérésére. 245 e/ Szőlő- és gyümölcstermesztés Bár Kecskemétet és környékét nem számítják az úgynevezett történelmi borvidékek közé, de kétségtelen, hogy szőlő- és gyümölcskultúrája csaknem egyidős több híressé vált bortermelő tájegység szőlőtermesztésével. Tudjuk, hogy I. Géza királyunk 1075-ben kelt oklevelében már említést tesz az Alpár környéki (a mai Szikrában lévő) szőlőkről. A város legrégibb feljegyzései is egyértelműen tanúsítják ennek a kultúrának folyamatos létét. A hódoltság alatt a defterdárok rendszeresen vetettek ki adót az itteni bortermelőkre. 246 Az adóösszeírások egyértelművé teszik azt, hogy a XVIII. század elején is igen széles körben termesztettek a kecskeméti gazdák szőlőt és gyümölcsöt. Az 1707. évi összeírás szerint a 663 gazda közül 529 (79,8%!) termelt olyan mennyiségben bort, hogy azt célszerű volt megadóztatni. Ladányi Pál ekkor 8 akó bor után adózott. Ez a mennyiség nyilvánvalóan csak a család igényeinek a kielégítésére volt elegendő, miként ekkor a gazdák többsége is elsődlegesen saját szükségletére termelt. 1728ban Ladányi I. Gergely már 26 akó bor után fizetett adót, amelynek egy részét minden bizonnyal értékesítette. Ez a néhány adat is jelzi, hogy a városon belül a szőlőtermesztés a gazdák jelentős hányadánál már nemcsak az önellátást szolgálta, hanem 245 BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. és mellékletei. 246 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002. 132., 134. A budai pasának 1598-ban a különféle ajándékok mellett fél zsák almát és 11 pint bort vittek a kecskemétiek. BENDE László, 1929. 11.; MÉSZÁROS László, 1979. 80-81.
