Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

juhok úsztatására, gyapjúk tisztítására is alkalmatlan. Ezért azt kérték, hogy a tanács tiltsa be a kender és a len áztatását.

236 Sajnos csak közvetett adataink vannak arra vonatkozóan, hogy a Ladányi-birtokokon milyen arányban folyt e két ipari növény termesztése. Az a tény, hogy 1853-ban a leltár készítése során hat véka kendermagot vettek nyilvántartásba, jelzi, hogy komoly figyelmet szántak termesztésére. Mivel ekkor egy véka árát egy pengőforint és 15 krajcárra becsülték, nem valószínű, hogy a vetőmag előállítása motiválta volna a gazdát. Sajnos a learatott kender mennyiségére, illetve értékesítésére nincs adatunk. Egy részét szinte biztosan felhasználták. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Sárgaházi tanyán 1852-ben „a len-nyüvetés került két szolgálón kívül 6 1/2 nap, 4 Ft. 40 xr." Tehát három ember egy héten át végezte ezt a feldolgozó munkát. Erősen valószínű, hogy a lent is a ballószögi tanyán termelték meg, miként az is, hogy a kenderből is dolgoztak fel egy kisebb mennyiséget. Hasonlóképpen keveset tudunk egy másik ipari növénynek, a repcének termesztéséről is. Az kétségtelennek látszik, hogy termesztették, mivel 1857. január 24-én egy árverés során egy zsák repcemagot értékesítettek 1 pengőforint és 6 krajcár értékben. 237 Azt viszont nem tudjuk, hogy melyik tanyán, és milyen mennyiségben folyt repcetermesztés. d/ Takarmánytermesztés A XVIII. század nagyobb részében az állattartás legfőbb és csaknem kizárólagos alapja a rét és a legelő volt. A század közepe előtt csak akkor beszélhetünk takarmányozásról, ha az állatok istállókba kerültek. Ezt legtöbbször csak a télre korlátozták. A nyári istállózás gyakorlatilag ismeretlen volt. Sokat elárul az a tény, hogy a takarmányozásra hosszú időn át nem is volt a magyar nyelvben külön szó, külön fogalom. Még a jeles szakember, Nagyváthy is könyvében az „istállóban legeltetni" kifejezést használta. A lovak kivételével szinte kizárólag a legeltetés jelentette az év nagy részében a jószágok táplálását. Az ország nagyobb részében csak a XIX. század derekán, illetve annak második felében, amikor a legelök rohamosan csökkentek, került előtérbe a takarmánynövények termesztése.

238 Korábban a szénán kívül csak a különféle melléktermékek szolgálták a jószágok téli takarmányozását. A modern takarmánytermesztés elsőként Németalföldön alakult ki. Innen terjedt tovább részben Franciaországba, részben német területekre, és ezeken át Ausztriába. Nálunk az egyik legfejlettebb főúri gazdaságban, a Lilien-uradalomban is csak 1797-ben lelhetők fel az erre irányuló első nyomok. A takarmánytermesztést az ország nagyobb részében erősen gátolta a nyomásos gazdálkodás. Ezzel magyarázható, hogy Tessedik Sámuel hiába kísérelte meg népszerűsíteni a szarvasi gazdák körében a lucerna, a lóhere, a mohar termesztését, az előadására összehívottak a kiváló tudóst és papot kinevették. Ahol pedig nem bénított a nyomásos rendszer, a vetőmag megszerzése jelentett olykor megoldhatatlan gondot. Jellemző a korabeli állapotokra, gazdasági ismeretekre, hogy akadtak többen, akik a „takarmányfüvek" BKMÖL IV. 1504/a 1826. VII. 31. Egyébként kétségtelen, hogy Kecskemét határban már évtizedekkel korábban is termesztették ezeket az ipari növényeket. A Csalánosi tóban már 1749-ben folyt kenderáztatás. BKMÖL XV. 22 Jegyzőkönyvi kivonatok 1746-1756. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/BB. GAÁL László, 1978.346.