Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)
A zab megterem és elfogadható termést hoz a viszonylag gyenge homokon, mivel nélkülözhetetlen szemestakarmány volt, hat helyen is termelték. A többi gabonaféleséget figyelembe véve a begyűjtött mennyiség feltétlen figyelemreméltó: 1219 véka, amely kb. 209 mázsát nyomott. Mivel vékánként 48-50 pengőkrajcárt adtak érte, a termés értéke 1011,77 pengőforint volt. A szegényebb rétegek között még ezekben az évtizedekben is a köles volt az egyik legáltalánosabb táplálék, de a jobb módúak asztalán is különféle formában megjelent, ezért ezt is széles körben termesztették. Komoly előnye volt, hogy homokos talajon is nagyon megbízható termést hozott még szélsőséges időjárás esetén is. Ráadásul ott is lehetett vetni, ahol az időjárás okozta károk miatt az őszi vagy tavaszi vetések tönkrementek. A májusban elvetett mag teljes értékű termést tudott biztosítani. Mégis az elemzés során ennek a termésével kapcsolatosan merült fel a legnagyobb bizonytalanság. 1853-ban csak két helyen utaltak a feljegyzések köles betakarítására: a Kápolnai tanyán 30 csomó köles értékét 71 Ft, 24 xr-ra értékelték, míg a Monostoron a 3/4 véka elvetett köles termését 14 Ft és 24 xr-ra becsülték. Egy helyen azt rögzítették, hogy 1853-ban 55 vékát gyűjtöttek be. Ez a mennyiség minden bizonnyal bőven fedezte a gazdaság és a család igényeit. Ezzel szemben a leltározás során 40,25 köböl kölest vettek nyilvántartásba, amely mennyiség nyilván a korábbi évek termésének egy részét is tartalmazhatta. Ez a mennyiség kb. 121 vékának felelt meg, amit 228,1 pengőforintra értékeltek. Tehát ezek az adatok azt érzékeltetik, hogy a Ladányi-birtokokon ennek a növénynek a termesztése lényegesen kisebb arányú volt, mint a korábban jelzett gabonaféleségeké. Mindenképpen említésre méltó viszont, hogy 1852-ben 550 véka kölest termeltek. Úgy látszik, hogy abban az évben valamilyen rendkívüli körülmény tette indokolttá ennek a jól értékesíthető terménynek a szokásosnál nagyobb mértékű vetését, termesztését. A fennmaradt adatok alapján megállapíthatjuk, hogy az 1853-ban, amikor még Ladányi Gergely tervezte meg a vetésterületek arányait, amely vélhetőleg sok korábbi évhez hasonló volt, a különféle birtokokon az év során összesen 5133,5 véka gabonát gyűjtöttek be. Ez a kb. 1271 mázsával volt egyenlő. A 121 véka köles pedig kb. 20 mázsát nyomhatott. Az összes termék pénzben kifejezett értéke 5086 pengőforinttal volt egyenlő. A minél megbízhatóbb állapotok rekonstruálása érdekében nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy egyfajta bizonytalanság mindenféleképpen jelentkezik az összesítéskor. Egyrészt Ürbőn a leltározók azt állapították meg, hogy az „idei termények 743 pengőforint". Nem tudhatjuk, hogy ebben a gabona aránya mekkora volt. Azt sem tudjuk, hogy szénát, kukoricát vagy krumplit tároltak-e ott, és beszámították-e. 211 Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy Baracson lévő termények, értékek 1853-ban nem kerültek be a leltárakba. Ez azt valószínűsíti, hogy ebben az évben már nem bérelt itt területet a családfő. A korábbi években viszont itt is jelentős mértékű gabonatermesztés lehetett. 1851-ből fennmaradt feljegyzés szerint „Baracson rozs 719 csomó, részen kívül; ápra 136 csomó, részen kívül." Ezekből a nyomtatás során minden bizonnyal kb. 1000 véka rozsot és kb. 204 véka árpát nyertek. A következő évben pedig azt rögzítették, hogy „Baracson vetés után mértünk Benén 249 pesti mérőt, azaz 747 vékát. Eladtam mérőit 97 Ft. 30 xr., ráadást A felvett leltárban azt találjuk, hogy „Az ürbői gabona és takarmány árverés útján eladatott 1775 forint és 19 kr." BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. 21.
