Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

méltóságos gróf Károlyi ő excellenciája számára kérték 100 forinton, más uraságok is akarták megvenni...".

117 A Kecskeméten meglévő gyakorlat alapján tudunk következtetni arra, hogy a Ladányiak is hasonló megfontolások alapján jártak el szarvasmarháik tartása, nevelése és értékesítése során. A kivénült, megsérült ökröket, tenyésztésből kiöregedő vagy meddő teheneket felhizlalva régebben külföldön, későbben pedig a helyi és a környező mezővárosok vásárain értékesítették.

118 b/ Lótartás A Homokhátságon a lovak tartása és nevelése sok tekintetben hasonló volt a szarvasmarhákéhoz. Lovat tartani, lovat nevelni azonban mindig is többet jelentett, mint a marhatartás. Különösen ezekben az évszázadokban. A háborúkban rájuk mindig nagyobb szükség volt, és a személyi közlekedés könnyítése, gyorsítása is csak megfelelő lovak igénybevételével történhetett. A tenyésztés feltételei viszont csaknem azonosak voltak. Ezek a tények az egyes családok gazdálkodására, hagyományaira is számottevően kihatottak. Mindezeken kívül a Ladányiak ezzel kapcsolatos lehetőségeit is messzemenően meghatározta az a tény, hogy a török kiűzésére irányuló háborúk még talán nagyobb pusztítást tettek a lovak, mint a lakosság soraiban. Nemcsak az alföldi lóállomány szenvedett rendkívüli veszteségeket, hanem az egész országban erősen megcsappant a lovak száma. Nem volt különösebben túlzó az a megfogalmazás, hogy alig maradt ló hazánkban.

119 Erre a vidékre pedig ez a megállapítás nagyon is találó volt. Nem kedvezett a lótenyésztésnek a szabadságharc közel egy évtizede sem. Mindez annál inkább fájó volt, mivel itt évszázadok óta a lakosság egyik jelentős bevétele származott a lótenyésztésből.

12 Nem lehet véletlen, hogy a Ladányi család gazdálkodásán belül is hosszú időn át hiányzott vagy legalábbis jelentéktelen maradt ez a terület. Az 1707-1708. évi adókönyvben négy ökör mellett csupán egyetlen lovat említenek adóalapjaik felsorolásakor.

121 1717-ben Ladányi Pál a négy ökör mellett továbbra is csak egyetlen ló után fizetett adót. Még 1728-ban is csak két ló biztosította a családi gazdaságon belül a szántás-vetést, illetve hangsúlyosabban a termény- és anyagszállítást. A változás jeleként kell érzékelnünk, hogy I. Gergelynél 1757-ben már négy lovat vettek nyilvántartásba. Tehát igavonás céljára egy jobb módú gazdaság igényeinek megfelelően tartott megfelelő számú lovat, de szélesebb körű lótenyésztésnek sem a szá117 BKMÖL IV. 1504/v 1782. Az arányok jobb érzékelése érdekében célszerű megjegyezni, hogy az ezt megelőző és az ezt követő években is egy átlagos ökör ára 29 forint volt. 118 A göbölytartás a megfelelő legelők és az olcsó takarmányok hiányában egyre kevésbé volt kifizetődő. Nem lehet véletlen, hogy amikor a Ladányi örökösök értékesítették a jószágállomány jelentős részét, az árverésen a 65 darab jószág között csupán egy göböly volt a 11 tehén, a 16 borjú, a 13 bika és 24 tinó mellett. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Q. 119 HANKÓ Béla, 1954. 84. 120 Ladányi II. Gergely 1790 táján Kecskemétről készített leírásában úgy nyilatkozott, hogy az itteni lakosság „Jövedelme főként vagyon borbul, némelyeknek gabonábul, lovakbul, juhokbul és ezek jóféle gyapjábul." BKMÖL XV. 22 Szilády Károly jegyzetei, I. kötet. 121 BKMÖL IV. 1504/m 1707/1708.1. tized. A háborús pusztítások ellenére még mindig akadt néhány gazda, akinek jelenős ménese maradt. Kalocsa István ugyanebben az évben 64 ló és 25 csikó után adózott.