Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

küzdelem mind a környező városok, mind a gazdák között. A nagyállattartás egyre komolyabb válságát mélyíti az is, hogy a külföldi piacokon komoly konkurrencia jelent meg,

69 és a bécsi udvar vámpolitikája is mind jobban sújtja a magyarországi árutermelést. A juhászaton belül a német birkának Kecskemét határában is mind szélesebb körű elterjedése jelentett újabb versenytársat.

70 Mindezeknél súlyosabb és meghatározóbb volt azonban az 1760-1795 között a Homokhátságon valósággal tomboló különféle állatjárvány, amely mind a szarvasmarhák, mind a lovak, mind pedig a juhok között egyszerre rendkívül súlyos pusztításokat okozott.

71 Miként korábban utaltunk erre, az 1761-62. évben a Pusztaszeren nyaraló gulyán belül Ladányi Boldizsár marháinak a száma volt a legnagyobb: 30 öreg tehén, 4 negyedfű tinó, 5 harmadfű, 19 másodéves jószág és két bika önmagában is egy számottevő gulyát képezett.

72 Úgy látszik, ez az év jelenthette számára a csúcsot e téren, mivel 1770/71. gazdasági évben már csak 44 szarvasmarhája után fizetett szájbért, amelyek ezúttal is Pusztaszeren nyaraltak.

73 Nem tudjuk, hogy a különféle állatbetegségek mennyiben tizedelték meg jószágait, az viszont tény, hogy 1778-ban mindössze 3 barmos marhát vettek nála nyilvántartásba. Újdonság viszont az is, hogy a korábbiakkal szemben a lótenyésztés a családi gazdálkodás komoly részét alkotta: 22 méneses ló után vetettek ki rá adót, és mellettük négy hámos lova is volt. Nem lehetetlen, hogy szarvasmarhák helyett a lótenyésztés kötötte le inkább a figyelmét. Az is lehet, hogy a jelzett válságokat érzékelve értékesítette szarvasmarháit, és a családi vagyon átrendezését határozta el. Míg atyjának csak városadománya földje volt, ő 1778-ban egy igen jelentős, 44 zsákos „pénzes kert"-et és egy 16 zsákos városadománya kertet művelhetett. Tehát egy igen jelentős, egy jobbágytelekkel felérő szántóföldet vásárolt, amely minden tekintetben saját tulajdona lett. Sőt Szentkirályon is szerzett egy 8 zsákos árendás földet. Gazdaságán belül a juhtenyésztés minden gond és baj ellenére megtartotta korábbi súlyát, 166 tenyészállatot vettek nála nyilvántartásba. Szőlője sem változott érdemlegesen. Ez is elegendő volt viszont arra, hogy termésének egy részét, a jelentős mennyiségű bort rendszeresen értékesítse. Az 1788/89. évi másodbírói számadáskönyvben találhatunk adatot arra, hogy Ladányi Boldizsár a város kezelésében levő kocsmáknak 18 akó bort adott el, amelyért 70 forintot és 12 krajcárt kapott. Más években is hasonló bevételre tehetett szert borterméséből.

74 Mindenképpen új elem viszont egy másodosztályú „kazán", tehát pálinkafőző működtetése, amely után ebben az évben ugyancsak adóznia kellett.

75 1772-től több éven át a város kocsmái számára adott el 1-3 akó pálinkát. 69 Az osztrák állattenyésztés fokozatos bővülése mellett foként a cseh és a morva, a magyarországinál lényegesen intenzívebb állattenyésztés vált mindinkább versenyképessé. MÉREI Gyula, 1980. 225230. 70 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1994. 124-128. 71 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2001/a. 185-229. A pusztulás méreteit néhány adat is jól érzékelteti: 1770 és 1795 között a város gazdáinak tulajdonában lévő szarvasmarhák közül 27 997 darab pusztult el, és a vész legalább 1200 gazdát érintett. Az átlagos veszteség 23 db jószág volt. 900 gazda 13 182 lovat vesztett, átlagosan 14-15 darabot. Ugyan ezen időn belül 500 gazdának 218 175 db. juha pusztult el, amely 436 darabot jelentett átlagosan. Természetesen az átlagtól erősen eltérő is lehetett egyik-másik gazda vesztesége, amely egyenesen alá is áshatta a családi vagyont. IVÁNYOSISZABÓ Tibor, 2001/b. 72-83. 72 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2001. 193. 73 BKMÖL IV. 1504/b VII. 140. 74 BKMÖL IV. 1510/a 1788/89. Borok vásárlása c. lajstromban. 75 BKMÖL IV. 1504/m 1778. V. tized 1446. szám.