Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)
ságot anyja tanácsai alapján elkezdje irányítani. Nem áll rendelkezésünkre olyan adat, amely arra utalna, hogy ő is a hivatali életben kereste volna boldogulását. Sokkal valószínűbb, hogy a családi vagyon, a hatalmas családi gazdaság összefogása nemcsak lekötötte idejét, erejét, hanem minden tekintetben ki is elégítette ambícióit. Valószínűleg viszonylag későn kötött házasságot. Első felesége nemes Fekete Sára volt. Ebből a házasságából 1834-ben született Hermina leánya és 1837-ben fia, Gergely. Második felesége nemes Fábián Magdolna lett, akitől négy gyermeke, József, László, Ilka és Mária született. Apjával szemben saját végrendeletében csaknem teljesen vagyoni állapotainak és hagyatékainak pontos rögzítésére vállalkozott. Sem magáról, sem a család más tagjáról nem nyújt újabb tájékoztatást. Ezen az okmányon kívül mindössze az 1840ben és 1843-ban kérésére elkészített vagyonbecslés, és az 1854-ben rögzített hagyatéki leltár áll rendelkezésünkre, amelyek viszont személyéről és életéről érthetően keveset árulnak el. Az teljesen egyértelmű, hogy igen gondos, célratörő és jó gazda volt. Úgy tűnik, hogy élete értelmét családja anyagi érdekeinek maradéktalan képviseletében, az örökölt vagyonnak a működtetésében és további gyarapításában látta. Ezt viszonylag rövid életén belül részben bővítette, főként pedig korszerűsítette, és egyre több területen valósította meg az intenzív, hatékony gazdálkodás kereteit, feltételeit. A halála alkalmával készült hivatalos jelentés állása, foglalkozása megjelölésére a gazdálkodó szót használta. Tehát nem volt sem hivatali, sem közéleti titulusa, múltja. A gazdálkodás, a meglévő adottságok minél optimálisabb kihasználása irányíthatta tetteit. E tekintetben rendkívül fontos adat, epizód, hogy a halotti jelentésben 19 éves Hermina leányával (ekkor már Walter Hermanne) kapcsolatosan azt emelték ki, hogy „... gazdatisztnő ... jelenleg hivatalon kívül...". Tehát a korabeli gyakorlattól eltérően apja lányát magasabb szintű képzésben is részesítette, de nem az volt vele a célja, hogy a kor szokásának megfelelően egy úrilányhoz illően tudjon olvasni, zongorázni, társalogni, hanem egészen szokatlan módon a rendkívül gazdag család legidősebb leányát gazdatisztnek nevelte. Ez a döntése annál inkább figyelemre méltó, mivel nemesi származására rendkívül büszke volt. Talán nem túlozunk, ha feltételezzük, hogy egyfajta nemesi gőg is eluralkodott személyiségén. Ezt nem annak alapján tételezhetjük fel, hogy mindkét feleségét nemes családból választotta, hanem egy egészen fiatalkori megnyilatkozásából, pontosabban gyakorlatából következtethetjük, amikor még valószínűleg nőtlen lehetett. Néhány kecskeméti nemes szokását követve nem tett eleget a különféle köztartozásoknak. Ezek ismételt mellőzése miatt 1831-ben „... Nemes Ladányi Gergely úr a bíróság elibe hivattatott volna, midőn a dézsmabéli tartozásának megadása eránt megszólíttatott, azt nyilatkoztatta ki, hogy ő azért is mint nemes személy, azért is mivel e városban földesúri jussal bíró, dézsmát fizetni egyáltaljában nem akar, kész inkább e városból kiköltözködni, s más helyeken nemesi jószágot szerezni...". 58 BKMÖL IV. 1504/b Kecskemét Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzökönyvek. (A továbbiakban: IV. 1504/b) 1831. 1101. tsz. Állításainak természetesen semmiféle jogi alapja nem volt. Bár bátyja korábban föbiró volt, és ekkor is a szenátus tagja, nem tettek vele szemben kivételt, és a tanács végzése teljesen egyértelmű: „Minthogy mind az eddig gyakorlott rendszabások, mind különösen a legközelebbi k. k. resolutio értelme szerént minden lakosok rangjokra való tekintet nélkül a dézsma megadására s más szolgálatok tellyesítésére köteleztetnek, mint ki tartozásait tellyesíteni nem akaró a fiscalisi hivatal által perbe idéztetni rendeltetik, minden beneficialis földjeinek elvesztéséért."
