Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA: BETYÁROK KECSKEMÉT KÖRNYÉKÉN AZ 1848/49. ÉVI SZABADSÁGHARC UTÁN

BETYÁROK KECSKEMÉT KÖRNYÉKÉN AZ 1848/49. ÉVI SZABADSÁGHARC UTÁN Bevezetés A betyárok megítélését már a 19. században is kettősség jellemezte. Egyesek szerint a betyár a körülmények áldozataként volt kénytelen bujdokolni, szembe­szállni a hatóságokkal. Az okok között szerepelt gazdasági, társadalmi és személyes egyaránt (pl. eladósodás, elszegényedés, osztrákellenesség, szabadságvágy stb.). Ez az idealizált megközelítés mintegy feloldást adott a betyároknak az elkövetett tette­ikre. Más megítélés szerint ezek az okok csak mentségek voltak, hiszen az emberek nagy része nehéz körülmények között élt Magyarországon 1849 után, mégsem lett mindenkiből haramia. A betyároknak közvetve az osztrák hatóságokkal, közvetlenül a megyékkel - mint a közbiztonság fenntartóival - és főleg a családját, jószágát vé­deni akaró gazdákkal gyűlt meg a bajuk. Az ő kifosztásuk, legyilkolásuk esetén a betyárok nem mások, mint közönséges bűnözők, akik előbb, vagy utóbb megértek az akasztófára. 1 Talán voltak olyan betyárok, akik valóban lovagiasak voltak a nőkkel, öregek­kel, gyerekekkel, szegényekkel szemben, s feleslegesen nem erősza-koskodtak. (Ezeket a tulajdonságokat felnagyítva őrizte meg a népi emlékezet a betyárok tetteit, költött róluk nótákat, balladákat.) 2 A levéltárban őrzött iratok tanúsága szerint azon­ban a többség nem ilyen volt. Ha a szükség úgy hozta, kiraboltak, megkínoztak sze­gény sorsúakat is. A gazdagabb zsákmány reményében azonban elsősorban a na­gyobb javakkal bíró gazdákat - főleg tanyaiakat -, hatósági vagy postai szállítmá­nyokat fosztottak ki. Betyárok már 1848/49-et megelőzően is léteztek és nem csak Magyarországon. Eric Hobsbawn brit történész a banditákat „primitív lázadóknak" nevezi, akik a tár­sadalom elleni tiltakozásnak egy kezdetleges formáját „választották". Azokat érti a banditák kifejezés alatt, akik nem voltak hajlandók vállukra venni a hagyományos terheket, a szegénységet, a megaláztatást. Sok társadalomban ezért tekintették a sze­gények bajnokuknak a banditákat, mítoszt kerekítettek köréjük. 3 1 HÉJJAS Pál, 1992. 2 íróink - Tömörkény István, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond - pedig a néphagyományból merítve idilli képet rajzoltak a betyárokról, őket lovagiasnak, a szegényeket segítőknek, gazdagokat bünte­tőknek, az Alföldön szabadon élőknek tüntetve fel, nem kis mértékben megszépítve a valóságot. 3 HOBSBAWN, Eric, 1974. 36. Hobsbawn szerint a „robinhoodizmus" akkor válik járványszeiűvé, ha a hagyományos egyensúly felborul: rendkívüli időben s ezek utórezgéseiként (éhínség, háború). Hobsbawn kapitalizmus előtti társadalmi struktúrák részének tekinti a banditákat, politika előtti jelenségeknek írja le őket és véle­ménye szerint akkor tűnnek el, mihelyt fejlettebb mozgalmak lépnek a színre. A jövő a politikai szer­vezettségé - írja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom