Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

adóztak, feltételezhetjük, hogy ők ugyancsak Boldizsár fiai, akik megházasodván, apjuktól lehetőséget kaptak arra, hogy már önállóan gazdálkodhassanak, és ezért nem részültek halálakor a felosztásra kerülő vagyonból.

30 1757-ben két leánytestvérével szemben apja ingatlan vagyonának nagyobb részét ő örökölte, ezért nemcsak a város gazdag parasztcsaládjai között tartották nyilván az adókönyvekben, hanem a tizedjén belül már egyfajta tekintélynek is örvendhetett. Ennek is betudható, hogy 1767. május 23-án Here János testamentumának megírásakor a tanács egyik tanúként őt küldte ki.

31 Ugyancsak ennek hatása lehetett az is, hogy 1769-ben Márton Simon végrendeletének 4. pontjában azt rögzíti, hogy „Ladányi Boldizsár falkáján 1 negyedfű tinóm" van.

32 Ugyanis a város tanácsa évenként a pusztáin legelő szarvasmarhákról „szájbérlajstrom"-ot, más szóval a legeltetési bérrel kapcsolatos nyilvántartást fektetett fel. A Pusztaszeren legelő gulyán már 1761-62. évi névjegyzékben is fellelhető Ladányi Boldizsár neve, sőt a 21 gazda 502 darab jószágából álló gulyán belül már ekkor is neki volt a legtöbb, szám szerint 60 db szarvasmarhája. Úgy látszik hogy a következő évek során vezető helyét nemcsak megtartotta, hanem még növelte is, és ezért kötötte a közvélemény és a lajstrom vezetője az ő nevéhez ezt a gulyát. 3 Szorgalmas és szerencsés gazda lehetett, aki igen komoly örökölt vagyonát tovább gyarapította. Két fiára, Jánosra és Gergelyre külön-külön is akkora vagyont hagyott, hogy ők ennek alapján mindketten a város gazdag családjai között folytathatták az apjuktól kapott birtok gondozását. Gergely végrendeletéből tudjuk, hogy mindkettőjük öröklött részét 1734 Rhenes forintra becsülték. Személyével kapcsolatosan feltétlenül ki kell emelni azt, hogy azon kevés gazda közé tartozhatott, akik vagyonuk irányításán, gyarapításán túlmenően a szellemi tevékenységet, az iskolázottságot is kellően becsülték, mivel valószínűleg ő is gyarapította ismereteit a helybeli piaristáknál. Nem tudjuk, hogy János fia milyen képzettséget kapott, azt viszont igen, hogy Gergely nemcsak a helyi piarista gimnáziumban tanult, hanem annak befejezése után Pesten jogi képzésben is részesült. Az ezzel járó igen komoly anyagi áldozatvállalás kétségtelenül kiemelte őt a gazdag paraszti mentalitás átlagából. Ez a döntése, ez az anyagi áldozatvállalása biztosította a család további gazdasági és társadalmi emelkedését. Öreg napjaiban biztosan megelégedettséggel tapasztalta, hogy fia meghálálta a számára juttatott lehetőséget, és 1772-től vicenótáriusként megbecsült tagja lett a városi közigazgatásnak, sőt megérte azt is, hogy fiát a szabadalmas mezőváros főjegyzőjévé nevezték ki. BKMÖL IV. 1508/c 1779/80. I. tized 140., ill. 238. sz. Mindkettőjük csaknem pontosan azonos mennyiségű adó fizetésére volt kötelezve: 4 forint 52 krajcár, illetve 4 forint 45 krajcár. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/a. 363. BKMÖL IV. 1504/v Kecskemét Város Tanácsának iratai. Végrendeletek. (A továbbiakban: IV. 1504/v) 1769. július 7. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2001/a. 193. A barom, a rideg gulya számára a város Pusztaszer, Péteri, Alpár, Szentlőrinc, Vacs és Monostor legelőit biztosította. Ezeken összesen 21 gulyában 8958 szarvasmarhát őriztek 1761-62-ben. Ebben az évben is 283 gazda „kiverte" jószágát, amelyek az év nagyobb részében a közlegelőkön tenyésztek. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2001/b. 47.