Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)
TANULMÁNYOK - SZABÓ ATTILA: SOLT VIDÉKÉNEK ÚRBÉRI VISZONYAI A 18-19. SZÁZADBAN
1821-ben megejtett részletes felméréskor a három majorból álló saját kezelésű birtok 11 152 holdra rúgott, melynek 27%-a szántó, 21%-a rét, 46%-a legelő, 6%-a erdő volt.) A majorsággal nem rendelkező birtokosok előtt két megoldás kínálkozott: vagy kiépítik allódiumaikat, vagy pedig kontraktusra lépnek továbbra is a lakosokkal. Kezdetben mindenhol a szerződéses gyakorlatot folytatták. Harta zsellérnépe az 1771-ben kötött kontraktus szerint a kilenced mellett egy ház után 1 forintot adott és egy kila appertinencia után 18 gyalognapot szolgált. 18 A robotokat 10 krajcárral megválthatták, azaz évente 3 forintot fizetett egy zsellér. A hazátlan zsellérek és az egy kila appertinencia alattiak 12 nap munkával (vagy 2 forint összeggel) tartoztak. Az 1793-as szerződés annyival volt kedvezőtlenebb a lakosok részére, hogy kilenced helyett hetedet adtak. 1819-ben „pénzszűke" miatt felhagytak a robot árendálásával, de ennek súlyos hátrányait hamarosan megtapasztalták. Ugyanis a Rádayaknak helyben igen kicsi (1434 holdas) „magános birtoka" volt, ezért távoli helyekre (Lőbre, Pécelre, Vasadra, Baracsra, Radára, Ványra, Csévre, Nyáregyházára, Dabra) „hajtogatták" a lakosokat. Ráadásul a földesúr tisztjei nem számították be rendesen az utazási időt a munkába. Akasztón 1795. március 7-én kötötte meg gróf Batthyány József földesúr és Akasztó község a robotszolgáltatást, a „victualékat", vagyis a konyhára valókat, valamint a házak utáni cenzust illetően az úrbéri szerződést. 19 Ezzel egy időben megkötötték a „Beneficilais szerződés"-t is, ami a földesúri kilencedre és a regálékra terjedt ki. Mindkét szerződés lényege az volt, hogy készpénzben fizette a község a szolgáltatásokat. A szerződések szerint a jobbágyok a házak szerinti cenzus, a jobbágytelkek és a házas zsellérek utáni robot, a konyháravalók, valamint a kilenced és a regálék után évi 2400 forint készpénzt fizettek. A beneficiális szerződésben kötötte ki az uraság, hogy a „Kész pénzbéli árendán fölöl tartozzon a község minden Esztendőben, ugy mint Ekoráig, Száz par Tekenős Békát in natura administralni, azon felöl pedig az határok rendes felosztásához szükséges kotsikat, és kézi munkásokat ki állítani, melyek mindazonáltal minden napi kézi munkát 10 X /krajcárt/ számlálván minden hat holnapokban kész pénz helyet ezen Arendában bé fognak vétetődni". Az urbariális szerződésben a „ Fö méltóságú uraságnak részérül mindazonáltal különös kegyelemből" megengedte, hogy Akasztó „Helységnek Községe" a fenti summákat ezer forintokkal megválthassa. A később megkötött szerződésekben ugyan folyamatosan emelkedett a bérleti összeg (1801-ben 3000, 1810-ben 7000 forintra), de a község számára még a jelentősen megemelt összeg is kifizetődő lehetett, mert „az egész Község alázatos köszönettel" vette a kontraktus feltételeit. Ordas az 1800-as évek elején az úrbéri járandóságok fejében évi 1000, Malomér puszta használata után 500 forintot, azaz összesen évi 1500 forintot fizetett. 20 Az 1822-ben megkötött szerződés szerint a pénz mellett a lakosok még kötelesek voltak lencsét, borsót, babot, széksót, kendermagot, száraz szilvát, diót, mogyorót és bort „Kecskemétre bizonyos jó helyre" szállítani. Kiskőrös népe 1818-ig nem teljesített természetbeni szolgáltatásokat. 21 18 Úrb. per. Harta, Szerződések: 1771., 1774., 1793. 19 Úrb. per, Akasztó, 1812. 20 Úrb. per, Ordas, 1808., 1818., 1822. 21 HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 198.
