Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

Mint jó gazda folyamatosan gondját viselte ezen ingatlanjainak. Az 1853ban, tehát tíz évvel később készült végrendeletében is fellelhető mindkettő. Az I. tizedben, a Kádár utcában a cserepes fedéllel ellátott malom melletti épületet is bővítette: a korábbi kisméretű és nádtetős épület helyett egy 3 szobából, két konyhából és 2 kamrából álló „szolgálati" lakást készíttetett, amelyet már ugyancsak cseréppel fedtek. A II. tizedben lévő malom pedig a jelzett tíz év alatt egy „mellette lévő zsellérház"-zal bővül.

274 Sajnos a család fennmaradt irataiban semmiféle adat nem utal sem a malmok teljesítőképességére, sem az egyes évek forgalmára, sem pedig jövedelemtermelő képességükre. A családi gazdaságon belül a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása nem korlátozódott a gabonafélékre. A különféle olajos magvak hasznosítása, olaj készítésére és takarmányozás számára ugyancsak évszázados hagyományokra tekintett vissza a polgári kor hajnalán. A XVIII. század második felében már helyi statútumokat kellett hozni annak érdekében, hogy megbízóikat az olajütők ne károsítsák.

275 Ezek száma érthetően nem vetekedett a szárazmalmokéval. Még 1780 táján is csak hét olajütő után vetettek ki hivatalosan adót. A várost többször is katasztrófával sújtó tűzvész miatt pedig a következő évtizedekben körültekintőbben jártak el az olajütők és malmok engedélyezésével. Újabbak építésére csak a városon kívül adtak engedélyt. Ladányi II. Gergely 1815-ben kért és kapott fundust arra, hogy olajütőt készíthessen.

276 Gergely fia élete végéig működtette örökölt ipari létesítményét. 1850-ben feljegyzései szerint a malma melletti házát egy bérlőnek adta ki. 1852-ben pedig azt jegyezte fel, hogy az olajmalom számára „bálvány és korongvas csinálására... kovácsmunkákért" fizetett számottevő összeget. 7 A gyümölcs- és a szőlőtermesztés melléktermékeinek (hulladék gyümölcs, törköly, cefre, borseprő) ipari hasznosítására Kecskemét önkormányzatának lajstromaiban már a XVII. század derekától találunk bőségesen feljegyzéseket. Részben az önkormányzat, részben a gazdák komoly mennyiségű pálinkát főztek évről évre, amelynek nagyobb hányadát helyben, a többit a közelebbi és távolabbi helységekben értékesítették. A XVIII. század derekán már 166 gazda szerzett ennek révén számottevő hasznot, és fizetett pálinkafőző működtetéséért adót.

278 A pálinkafőzők Ezekben az évtizedekben komoly tőkehiány jelentkezett nemcsak országosan, hanem nemzetközi piacon is. A hivatalos kamat 6 percent volt. A tőke szűkössége miatt pénzét bárki könnyen el tudta helyezni, így vélhető, hogy ezek a létesítmények legalább ekkora tiszta hasznot biztosítottak gazdáiknak. A becsléseket igen szigorúan végezték. 1840-ben a két malmot még 11 000 forintra értékelték. BKMÖL IV. 1504/c 175. 1843. BKMÖL XIV. 65 2. Ladányi Gergely ingatlanjainak leltára. Az 1836-43 közötti években készített vagyonbecslésekben a szárazmalmokat 1500 és 6000 váltóforint közötti értékre becsülték. Kecskeméten az utcák többsége csak az önkényuralom idején kapott önálló nevet. Az adózókat lakásuk helyrajzi száma alapján tartották nyilván. BKMÖL IV. 1504/b 76. 336. ill. 245-252. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 89-90. Ezeknek az üzemeltetése feltétlenül számottevő haszonnal járhatott. 1820-ban Schweiger Márton türelmezett izraelita kapott 20 évre engedélyt olajmalom működtetésére. 1829-ben csaknem egyidőben Csillag Márton türelmezett zsidónak és Ferenczy Györgynek, Gergelynek és Lászlónak nyílt lehetősége olajütő működtetéséhez engedélyt szerezni. 1844-ben Hakker Lőrinc izraelita vállalkozó szerzett lehetőséget olajütő működtetéséhez. BKMÖL IV. 1504/b 76. 245-252. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Szolgák bérének jegyzéke 67. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989/b. 243. Állami jövedéki adó ekkor még nem terhelte ezeket az árukat.