Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

Még a Sárgaházi tanyánál lévő gyümölcsösről is igen hézagosak, valójában esetlegesek adataink. A gyümölcsösök gondozására csupán két alkalommal történt utalás. Az első 1851-ben: „Sárgaházi szőlőben hernyóztattam; napszámbér 30 xr." Hét fő 32 napszámot töltött ezzel a munkával, és 16 forint volt a bérük. A másik, amely 1852-ben készült, sem bővebb: „Sárgaháznál a hernyózás került 20 napszám 25 xr, 28 napszám 30 xr."

264 Ezek az adatok kétségtelenné teszik, hogy itt jelentős számú gyümölcsfát kellett gondozni. Sajnos ezek fajtáiról, termésük eredményeiről, illetve az értékesítésükről alig maradt ránk utalás. Csupán egyetlen adat és további két-három nagyon rövid feljegyzés utal ennek a tevékenységnek valójában nem is az eredményére, hanem a melléktermékeire. Az ingó javak leltározása során rögzítették: „Az özvegy által kezelt almák ára a 15-24-ik tételek szerint 147 pft." „Az özvegy által eladott czefre előpénze a 10-ik tétel szerint 5 pft." 1857-ben pedig az egyik árverés alkalmával 77,5 akó cefrére és ennek értékesítésére történt még utalás.

265 f/ Erdőgazdálkodás A növénytermesztésről szólva említést kell tenni a gazdaság erdőiről is. Kecskeméten a fákat és az erdőket évszázadok óta nagy becsben tartották. Ennek egyik oka, hogy a hódoltság alatt a város körül lévő erdők szinte teljesen kipusztultak. Ily módon mind a tüzelő-, mind pedig az épület- és szerszámfa előteremtése komoly gondot okozott. Ennek is köszönhető, hogy a központi hatalom azon igyekezete, hogy az Alföldön az erdőket visszahonosítsák, itt kellő támogatásra talált. Az 1786os összeírás során Kecskemét határában már 1 207 hold erdőt találtak. A következő évtizedekben a szőlőtelepítéssel párhuzamosan történt erdők és erdősávok telepítése.

266 A Ladányi família ebből is kivette részét. III. Gergely Monostoron lévő tanyájának földjét erdősávval kívánván védeni, 1840-ben „...a tanyaföldjén felül fekvő fútóhomoknak vagy részére történő átengedését, vagy a közönség általi beültetését kérte..." a tanácstól. Ennek hatására rendelte el a magisztrátus e területnek a beültetését.

267 A hagyományoktól eltérő fatelepítésre is törekedett III. Gergely: 1850-ben a Katalin-vásárkor történt feljegyzés szerint: „...100 db. gyökeres fenyőfákat ültetni vettem 12 ft, 30 xr." Ez a mennyiség már jóval túlmutat az egzotikum iránti érdeklődésen, vagy az itt szokatlan díszítésre történő ültetésén. Hogy pontosan mi vezérelte ezen döntését, nem tudjuk. Végrendeletében két erdőjéről emlékezik meg: Szarkásban 10 hold külön nem jelölt erdőt említ, illetve a számviteli könyvben többször is történt utalás a Kerekegyháza határában lévő 10 hold akácosáról. Nem saját tulajdona volt a várostól tartósan bérelt szentkirályi tanya, ahol ugyancsak volt egy számottevő erdősáv. Ennek gondozása ugyancsak az ő feladata volt, és hasznát is ő élvezte. Minden bizonnyal ezek az erdők fedezték részben a család tüzifaszükségletét, részben pedig a gazdaság épület- és szerszámfa igényeit egyaránt.

268 BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Szolgálók bérének jegyzéke 28. és 54. Uo. 2. tétel 4. sz. I. 19. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1994. 69-73. BKMÖL IV. 1504/b 1840. 793. tsz. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Szolgák bérének jegyzéke 26., I/N. és 2. tétel 1. sz.