Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

A Kápolnai tanyán, ahol 500 út szőlő volt, 1850-ben a „kapáitatást átaljában kiadtam 25 v. Ft." A „meszők voltak 17-en". Valószínűleg természetbeni juttatás is járult a kialkudott készpénzhez. A Ballószögben 480 út szőlő várt művelésre. A „Sárgaháznál kapásoknak ...[1850-ben] két nap 20-an per 22 garas napszámonként, 40 nap, fejenként 2 Ft, 9 xr." Összesen 43 Ft. A metszők két nap, 10 napszámban 11 Ft és 30 xr-t kaptak. A két munkafajtára összesen 54 Ft. és 30 xr kellett. A Fekete-szőlő a Széktói birtokkal volt csaknem azonos nagyságú. Itt a „kapáltatás 43 napszám... metszés 23 napszám per 27 garas, összesen 89 Ft. és 6 xr."

256 Érthetően más formában is vállalták a tavaszi szőlőbeli munkákat. A Sárgaháznál 1853-ban „a szőlő kikapálást kiadtam Mártony Béni és Balázs Györgynek, kiknek fizetek 30 vft-t, 12 kenyeret, 12 icce kását, 12 icce tarhonyát, 5 font szalonnát, 5 font húst, 2 icce pálinkát, 40 icce bort." A koratavaszi munka egyik kisebb része volt a kiveszett tőkék pótlása, amit az esetek többségében bujtassál végeztek. Miként láttuk, néhány esetben a kapást kötelezték ennek elvégzésére. Úgy tűnik, hogy 1852-ig jelentősebb kipusztulás károsította az ültetvényeket a Ladányi-szőlőkben, mivel mind a négy birtokon jelentős pótlást kellett elvégezni. A bujtóknak napszámbérbe 50 xr-t fizettek. A Sárgaházi tanyán 3 ember 17 napszámot töltött el vele. A Balla-szőlőben 10, a Kápolnai tanyán 6, a Fekete-szőlőben pedig 24 napot kellett erre a munkára szánni, ahol 18 napszámbért 1 Ft és 15 xr-ral fizettek, a többit ott is 50 xr-ral. Tehát összesen 65 Ftot és 50 xr-t fordítottak a pótlásra. Abból adódóan, hogy a nyári munkák elvégzését a kapások vállalták, ezek napokban kifejezhető munkaigényéről kevesebbet tudunk. Csupán a Sárgaházi-szőlőről maradt egy feljegyzés: itt a kötözők 30 xr-os napszámbérért dolgoztak, és 18 napszámot kellett ezért a munkáért fizetni.

257 Valamivel bővebben maradtak fenn adatok a legfontosabb őszi munkáról, a szüretelésről. Itt a különféle intenzitású munkák végzését érthetően erősen eltérő módon díjazták. A felhasznált munkaidő a betakarítás során évenként jóval nagyobb eltérést mutathatott, mint bármelyik más folyamatnál, mivel a termés mennyisége ezt döntően meghatározta. A Sárgaháznál 1850-ben „...napszám csöbörhordóknak 45 xr, gázoló 50 xr, szödő 30 xr." A gázolást 1 fő végezte három napon át. A szedés két napon át tartott, 7 nő végezte. A harmadik napon 4 szedőnek fizettek. A hordómosó egy napra 37,5 krx-t kapott. A csöbörhordók száma 5 volt, ugyancsak két napig. Ez a munka összesen 13 Ft. és 27 xr-t vett igénybe. A következő évben csöbörhordásért 8 napszámot, gázolásért 5 napszámot kellett fizetni, a szedést 7 fő végezte, nekik 25 napszámot adtak. A Balla-szőlőben (Széktó) 1850-ben a csöbörhordásért 1 forint és 18 xr., a szedőknek 20-25 xr. közötti összeget fizettek. Az összesítés szerint 41 forint és 13 xr. kifizetése vált szükségessé. A Kápolnai tanyán lévő szőlőről csak 1851-ből vannak adataink a szüretelési munkákkal kapcsolatosan. Itt október 14-én kezdték ebben az évben a szüretet: „...napszám az embereknek 1 Ft, szedőlányoknak 45 xr." A csöbörhordást négy fő Nem árt utalni arra, hogy a szőlőkben nem kizárólag az utak száma határozza meg a munka nagyságát. A tőkék száma, a karbantartás milyensége is számottevően módosíthatja a tényleges időráfordítást. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Szolgák bérének jegyzéke 1849-1853.