Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Vagyonbecslések és inventáriumok a reformkori Kecskemétről
Monostoron levő 250 holdas birtokán is a vagyonbecslők feljegyeztek egy juhszínt, két kertészházat és egy nagy marhaistállót. Az igen rossz talajú, az akkor csaknem futóhomoknak számító Ágasegyházán lévő 50 holdas birtokán is épített egy 2 szobából, konyhából, kamrából álló épületet, amely mellett még egy méhest is feljegyeztek, mivel ez is érdemben növelte annak értékét. Hogy mennyire kiépült a város határában a növénytermesztésre alapuló gazdálkodás, annak bizonyítására a lényegesen szerényebb birtokok sorát lehet idézni. Sahin Tóth Gergelynek Pusztaszeren és Szentkirályon volt 50-50 hold árendás földje, tehát nem saját tulajdona, mégis a „...haszonbéri földjeiken jó gazdasági épületei és feles őszi és tavaszi vetései vágynak..." Avagy Szekeres Pálnak a Monostori és a Kis-Szegedi út mellett volt 53 holdas szántója, „... rajta egy jó karban lévő istálló, 8 öles hosszúságú nádtetővel ellátott disznó és tyúk ól, egy kerek ültetett széles erdő, szép gyümölcsös kert és rovásos kút vagyon..." Végigfutva ezeken a reformkor végén készült vagyonbecsléseken, minden elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy ezek a birtokok igen sok tekintetben különböznek azoktól a falusi jobbágyok által használt, évenként újraosztott, ekkor még csak közös használatban és nem tulajdonban lévő területektől, melyeket parasztbirtoknak aligha lehetett nevezni. Itt még nem is említettük, hogy ezek folyamatos építése, gyarapítása, karbantartása, trágyázása mennyiben térhetett el a jobbágyok által használt határrészektől. De ha hozzágondoljuk, milyen meglepően sokoldalúan tudták a paraszti gazdaságok a termőföldek közvetlen közelében a különféle melléktermékeket, a hulladékokat is hasznosítani, további jelentős különbségeket tudunk felfedezni mind a jobbágyi mind a feudális nagybirtok, valamint kecskeméti, valóban szabad paraszti gazdálkodáson belül. Lényegében már itt és ekkor nemcsak kirajzolódott, hanem szinte hálózatként ki is épült a XX. századra is jellemző tanyasi gazdálkodás. Nem túlzott tehát azt állítani, hogy a kecskeméti szabad paraszti gazdálkodás valóban példaként szolgált a jobbágyfelszabadítást követő évtizedekben a szűkebb és a tágabb környezetben egyaránt. Végezetül célszerű még egy rövid táblázatot illeszteni e bevezető végére, amely segítséget nyújthat az eddigi megállapítások gyorsabb áttekintéséhez, és tájékozódási pontot jelenthetnek akkor is, ha korabeli más forrásokban fellelhető vagyontárgyak értéke nincs jelölve. Ezeknek a súlyozott átlagoknak a közzététele annál inkább indokolt, egyrészt mivel igen nehéz a különféle helyi értékeket és árakat nyomon követni, másrészt pedig azért, mivel hasonló egyértelmű és hiteles tájékoztató adatok nagyon ritkán találhatók. 15 III. sz. láblázat A VAGYON BECSLÉSEKBEN FELLELHETŐ NÉHÁNY ÁRU ÉRTÉKE (váltóforintban) Áru neve Maximum Minimum Eset Átlag Lakóház 10 000,00 300,00 25 3 843,00 Tanyaépület 500,00 100,00 6 300,00 Tanya- és gazd. epületek 5 000,00 1 000,00 4 2 500,00 Szárazmalom 6 000,00 4 000,00 5 4 940,00 Ha összevetjük az itt található becsült árakat az adásvételek adataival, meggyőződhetünk róla, hogy a kiküldött szakértők rendkívül felelőségteljesen és nagy körültekintéssel végezték munkájukat. Az általuk megadott értékeket minden tekintetben hiteleseknek, reálisaknak lehet és kell elfogadnunk.
