Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

noha megszerzésére Kecskemét, Nagykőrös, Vác is törekedett.

6 A földesúri hatalmat teljesen lerázva magáról és így az autonómia legmagasabb fokát elérő Nagykőrös olyan köztes megoldást is felvetett a vármegyénél 1847-ben, hogy közvetlenül a megyei testülethez tartozzanak, hogy így megszabaduljanak a járási főszolgabíró gyámkodása alól.

7 Ennek érdemi elintézését a kitört 48-as forradalom már időszerűtlenné tette. A Zichy család földesurasága alá került Óbuda mezőváros még 1714-ben próbálkozott „régi királyi városi" jogainak elnyerésére, de az udvari kamara visszautasította a kezdeményezést, azonban ebben az esetben sem szabad királyi városi jog megszerzéséről volt szó, hanem a korábbi kincstári birtoki állapotok visszaállításáról.

8 Ahhoz, hogy valamely mezőváros elérhesse az országrendiséget meg kellett váltania magát bizonyos pénzösszeggel a földesúri joghatóság alól, majd a királytól újabb jelentős pénzösszegért meg kellett szereznie a szabad királyi városi rangot, végül az országgyűléstől kellett kieszközölni a becikkelyezést.

9 PPS vármegyében az újjátelcpülés után 12 középkori eredetű mezővárosról (Cegléd, Dömsöd, Pataj, Kalocsa, Kecskemét, Nagykörös, Óbuda, Ráckeve, Solt, Szentendre, Vác, Zsámbék) beszélhetünk, melynek száma a XVIII. század végéig nyolccal (Abony, Aszód, Dunavecse, Gödöllő, Hajós, Kiskőrös, Nagykáta, Visegrád) bővült. A XIX. század elejétől a jobbágyfelszabadításig még öt mezővárossal (Alberti, Izsák, Pilis, Soroksár, Szalkszentmárton) gyarapodott a megye. (Itt jegyezzük meg, hogy Dömsödöt a XVIII. század elejétől a források falunak említik.) A megye 25 mezővárosa közül 16 világi földesúri birtok volt. Ráckeve a királyi családhoz, Cegléd, Óbuda, Szentendre, Visegrád, Zsámbék a korona birtokához tartozott. Püspöki, érseki birtokot a két megyében lévő székváros (Kalocsa, Vác) képviselte. Az 1768-as Pest megyei úrbéri összeírás egyes pontjai is megerősítik azt a tézist, hogy a (a vásártartással is bíró) mezővárosok jogi és gazdasági helyzete kedvezőbb volt a falvakénál. A mezővárosok helyzete Pest-Pilis-Solt vármegyében 1768-ban

1 Mezőváros Jogi helyzete Robotot teljesít Terményjáradékol ad Kecskemét Szabadosok Nem Nem Nagykőrös Szabadosok Nem Nem Pataj Szabadosok Nem Nem Solt Szabadosok Nem Nem Dunavecse Szabadosok Nem Igen Vác Szabadosok Nem Igen Abony Szabadosok Igen Igen Hajós Szabadosok Igen Igen Kalocsa Szabadosok Igen Igen Soroksár Szabadosok Igen Igen 6 Iványosi-Szabó Tibor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a periférikus helyzetű megyékben, mint például Bács-Bodrogban a XVIII. században több mezőváros (Szabadka, Újvidék, Zombor) sikerrel vívta ki szabad királyi városi státusát. Minden bizonnyal azért, mert az ország központi részén fekvő PPS vármegyéhez képest az ezekben a megyékben élő köz- és főnemesség az átlagosnál is kisebb nyomást tudott a városiasodással szemben kifejteni. 7 GALGÓCZY Károly 18%. 158. 8 NAGY Lajos 1975/1. 178. 9 CSIZMADIA Andor-KOVÁCS Kálmán-ASZTALOS László 1972. 248. 10 WELLMAN Imre 1968.