Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Vagyonbecslések és inventáriumok a reformkori Kecskemétről

számolták, egy évi haszna 105 forint volt. A korábban is említett Szeder Farkas Józsefnek a Széktói hegyben 350 út szőlőjét 3000 forintra értékelték. A becslők azt állapították meg, hogy „...csupán a gyümölcsösből tiszta haszon bejön 200 váltóforint, bort középtermést feltéve ád 200 akó törkölyös bort, melynek felét a munkáltatásra le húzván, tiszta haszna marad 100 akó... behoz 250 váltóforintokat." Tehát ez a birtok évenként 450 forint tiszta hasznot eredményezett gazdájának. Az ingatlan értékét tekintve ez évi 15%-os hasznot jelent. Ezek figyelembevételével érthető, hogy még a viszonylag szegény gazdák is törekedtek saját szőlőt telepíteni, vagy miként itt mondták: építeni. Az itt közreadott becslések alapján az is egyértelművé válik, hogy a rideg körülmények között tartott szarvasmarhák és lovak rovására a növénytermesztés vált egyre szélesebb körűvé. A szőlő mellett a szántóföld megszerzése, annak növelése a családok céljai között az első helyen állt. Egyre inkább ez jelentette a legbiztosabb egzisztenciát, a család boldogulásának legfőbb biztosítékát. Tekintettel arra, hogy a legtöbb kecskeméti puszta, külterület fellelhető ezekben a becslésekben, célszerű egy újabb táblázat segítségével áttekintést adni arról, milyen határok között mozogtak a holdankénti árak, milyen minőségűek voltak a termőtalajok a város határában. Ez annál inkább indokolt, mivel hasonló adatokhoz egy meghatározott időkereten belül más formában aligha juthatunk. II. sz. táblázat A SZÁNTÓFÖLDEK ÉRTÉKE KECSKEMÉT HATÁRÁBAN 1600 négyszögöles hold váltóforintban Külterület Maximum Minimum Eset Átlag Városföld 250 200 23 211,70 Város mellett 250 200 5 240,00 Tal fáj a 200 120 2 160,00 Törökfái 200 180 3 190,00 Ballószög 200 100 2 150,00 Nyír 115 115 2 115,00 Úrrét 250 200 2 225,00 Csődör (Méntelek) 250 1 250,00 Monostor 160 100 8 126,25 Páka 200 1 200,00 Ürbő 75 1 75,00 Ezekben az évtizedekben a szántóföldekhez már sok szállal kapcsolódik a tanya. A hatalmas szakirodalommal rendelkező problémakörnek itt csupán egyetlen epizódját célszerű érinteni: a szántóföldeken lévő tanyák felszereltségére utaló adatokat. A kecskeméti magisztrátus évtizedek során újabb és újabb pusztát vett bérbe, zálogolt, majd vásárolt meg a legtöbbször igen nagy távolságban élő tulajdonosoktól, akik éppen ezért nem tudták igazán hasznosítani azokat. Ez a folyamat a helyi birtokviszonyok sajátos alakulását hozta magával. A módosabb vagy szegényebb