Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

ERDÉLYI ERZSÉBET Névélettani vizsgálatok Kecskemét közterületi neveinek köréből 1850-1945

Midőn azon elv kimondatott, hogy amennyire lehet, a régi utca-nevek megmaradjanak, mint fentebb is említettük, azért, hogy nagy zavar ne álljon elő, gondolhatta-e valaki, hogy oly mereven vitetik keresztül, mely szerint még oly utcanevek is megmaradjanak, melyek az ízlést mélyen sértik. Ha valaki meglát a postán egy ilyen levelet: „N. N. úrnak, Kecskeméten, a „Csirke utcában", a „Tehén", „Tyúk", „Bika utcában", kétségkívül Ázsiában keresné Kecskemétet, ha nem tudná, hogy a magyarok Európába költöztek, s valami kis községnek gondolná, ha olyan „hírős város" nem volna. E nevek megjárták eddig, mert a nem igen válogatós népköltészet teremtette, avagy a régibb korból való maradványok, de hogy ezeket hatóság sanctionálja, s hogy erről még vörös alapon fekete betűkkel egy frt. 20 kros bizonyítványokat öntessen és függesztessen ki, a vaskalap kétségtelen bizonyítéka. Volt alkalmunk látni Budapest szabályozási tervének térképét s mondhatjuk: hogy bizonyosan nem lett volna nehéz munka 10-20 kiküszöbölendő utca névre nézve azon szellemes munkában példát keresni, ha már a magunk emberségéből ki nem tellett. Ugyanazon tervezetben láttuk, hogy a még nem létező városrészek utcáinak is van már neve, míg nálunk a nemsokára kinyitandó új utcáknak sem adatott név. így tehát ezen intézkedés is marad fél és félszeg, mint minden egyéb, amit csak felmutathatunk. Olyan nehéz az a vaskalap, hogy nem bírjuk leemelni a fejünkről, s nincs egy lépésünk a modern felé, hogy a lábunkhoz tapadó sarat oda is el ne vigyük. (Kecskemét: 1879. július 27.)