Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

ERDÉLYI ERZSÉBET Névélettani vizsgálatok Kecskemét közterületi neveinek köréből 1850-1945

Leginkább a katonai élethez tartozó zeneszerszámok tárgyköréből kapták nevüket az alábbi utcák; Dob uttza, Síp uttza, Trombita uttza. Mivel ezek a város különböző pontjain helyezkednek el, nem alkotnak névbokrot. Népnevekkel kapcsolatos a Burga uttza (Burgundiából származó'), az egykori városrésznévből keletkezett. A Magyar uttza neve talán inkább személynévből alakult. t Évszakhoz kapcsolódik a Tavasz uttza neve (nemsokára a Tél utca követi). A Szél uttza nevét az időjárási jelenségek közül választották, ti. nem szélső utca. Bizonytalan besorolású, feltehetően személynévi eredetű a Kerekes uttza és a Lakatos uttza neve. A „Lakatos" szóval - hol köznévként, hol tulajdonnévként több javaslatban is találkozhatunk; például a Liliom uttza neve is ez lett volna eredetileg. Ebben az esetben a foglalkozásnév bizonyítható lenne, hiszen ebben a kis utcában volt „Tóth János lakatos háza" is. De személynévként is előfordul, pl. a Költő utca meghatározásánál azt olvashatjuk, hogy a „Lakatos malomig tart". Talán a Sárkány utca is ide sorolható. Néhány névbokorra is ráakadhatunk az első nevek között: pl. a Csongrádi nagy uttza, Csongrádi kis uttza, Csongrádi út; Sétatér uttza, Sétatér sor; az Aroksor utca és Arok utca a homogén, a Lovarda közelében lévő: Sarkantyú, Nyereg, Lovarda uttza; az Óz és Szarvas uttza pedig a heterogén névbokorra példa. Az utótagok megterheltsége: utca: 127; sonll; piac:5; tér:2; út:2; köz:l zug:l (1. a Mellékletet!) Az utótagok megterheltségének aránytalansága (az utca dominanciája) nem meglepő számunkra; amint láttuk, a szomszéd városokban sem volt változatosabb a helyzet. Néhány - a városból kivezető - főbb út, országút kivételével a hivatal kizárólag ezt a névformát rögzítette. Hogy a kecskemétiek nyelvhasználatában hogyan éltek ezek a nevek (ha egyáltalán éltek), azt további levéltári kutatásokkal lehetne csak kideríteni. Valószínűleg még hosszú évtizedek kellettek ahhoz, hogy az utcaneveket valóban használják az emberek a mindennapi gyakorlatban is. Két tűzesetről számol be a Kecskemét című újság 1879-ben, ily módon: „Folyó hó 5-kén, esteli 11 órakor 3- dik tized 145. szám alatti ház padlásán ... tüz támadt." „Ismét tüz. Pénteken délelőtt ... az V. tizedben a Zsidai-féle nádas fedelű korcsmaház gyulladt ki és égett egészen le."

55 Látjuk tehát, hogy még az ilyen félhivatalos formában sem használják az utcaneveket, pedig akkor már több utca átnevezése is megtörtént. A korai térképek (1860-as kövezeti vázlat

56

, a Papp-féle rekonstruált térkép

57

, az 1879-es László Károly-íele térkép

58

) pókhálószerü úthálózatát látva mégis felvetődik bennünk a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy mindössze egyetlen zug és a köz található az utcanevek utótagjai között. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a köz ebben az időben a kecskemétiek számára olyan közterületet jelentett, amelyen keresztül a szőlőkbe lehetett kijutni. Ez a funkciója a következő évtizedekben is megmarad, csak a külterületek beépülése folytán válnak ezek is belterületi nevekké. Az 1870-80-as évektől viszont - ha nem is nagy számban, de - már megjelenik a 'kis keresztutcát' jelentő köz utótag is az utcanevekben. Kecskemét, 1879. 28. sz. Térkép 1. Térkép 3. Térkép 4.