Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

azért is - mert egy nagy beleundorodás lehetne a vége - s akkor tavaszonként nem sírnék a falusi élet után - s nem sértegetném agyba főbe a jó barátaimat avval hogy unom őket. - Akkor talán azt látnám hogy tűrhető a nagyváros is - s a faluból elég Szomor 47 is ahová 2 óra alatt eljutok s úgy vagyok ott mint otthon. S festeni való van ott is egy életre való. Kben azt találom nincs olyan hely ahol ne lenne festeni való dolog - az csak addig nincs míg az ember nem tud semmit - később talál mindenhol s mindig többet. Nagyon örülnék ha hírét hallanám néha - reménylem baj nélkül kerül ki ebből az Istenverésből. Szívből üdvözli Katonáné 8. levél 48 Budapest, 1917. március 29. Kedves Béla a kecskeméti művészteleppel nincs semmi. Nem voltam jól informálva. Ne­kem ti. azt mondták az ördög se óhajt oda menni lakni - mindig üres etc. etc. Grünwald 5 pedig egy kben igen kedves levélben arról értesít nagyon siessek - mert már csak kettőből lehet válogatni. Kben igen örvendene ha odamennék - és hogy 800 korona egy évre. Hát bolond gombát nem ettem. Ha az olyan kapós hely akkor az nekem nem kell. Ha embereket akarok látni nem kell nekem sehová se mennem ­mert abból van elég itt is. Kben: ha minden úgy lenne mint képzeltem, az az egy kö­rülmény amit Maga említ hogy ti. nem lehet a földdel babrálni - elég nekem hogy oda ne menjek. Tudja én szeretek minden évben pár hónapig teljesen egyedül lenni. Én csak akkor tudtam meg mi hiányzott teljes életemben, mikor az édes apja halála után el­mentem Dalmatiába. /.../ Én soha de soha az életben egyedül nem voltam. Az én gyermekkorom, a mi egész otthoni családi életünk az valami oly csudálatos, olyan Szomor (Komárom vm., ma: Komárom-Esztergom m.) Katona cs.; Levelek. Madarász A. ifj. Katona Bélának, 16. sz. A kecskeméti művésztelep 1909-ben létesült, és ma is működik. Kecskemét városa hozta létre. A város Jánszky Béla és Szivessy Tibor építészekkel 8 műtermes villát építtetett erre a célra. A mű­vésztelep vezetését Iványi Grünwald Bélára bízták. Iványi festésmódja befolyásolta a telep többi művészéét. Törzstagjai voltak többek között: Olgyay Ferenc, Hermann Lipót, Pólya Tibor és Iván festők, Janszky Béla és Szivessy Tibor építészek, Csikasz Imre szobrász, Falus Elek iparművész. A képzőművészeti szabadiskola mellett Falus Elek vertesével Kecskeméti Szőnyegszövő is működött 1911-1913 között. A művésztelep alapítására reflektált Nemes Marcell műgyűjtő 191 l-ben, azzal a 80 képből álló adományával, amellyel megalapította a Kecskeméti Képtárat, ebben kortársi műal­kotások is helyet kaptak. Az adomány fontos kikötése volt, hogy a rrüvésztelepen létrejövő müvek­ből évente vásároljanak. A művésztelepi épületek 1912 nyarára készültek el. Az 1911. évi földren­gés és az első világháború miatt a telep elnéptelenedett. Iványi Grünwald Béla 1919-es távozása után Révész Imre nyugalmazott főiskolai tanár vezetésével folyt 1920-1932 között az oktatás. 1936-1937-ben Redő Ferenc festőművész próbálta meg újjászervezni. A második világháborúban súlyosan megsérült müvésztelepi épületek közül a műterem-bérházat megvásárolta a Magyar Nép­köztársaság Képzőművészeti Alapja. Felújíttatta és 1957-től alkotóházként üze-melteti. Iványi Grünwald Béla (Somogysom, 1867. május 6. - Budapest, 1940. szeptember 24.) festő, az Országos Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lötz Károly tanítványa. 1896-1909 között a nagybányai iskola egyik vezető egyénisége, 1911-től 1919-ig a kecskeméti művésztelep vezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom