Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

A korszak legemberpróbálóbb eseménye kétségkívül az első világháború volt. ,,Én teljesen kizárt dolognak tartottam, hogy ilyenvalami ma megtörténhetik" - írta a frontra. „Nekem voltak értékeim, s azok úgy devalválódtak. Én úgy jártam, mint a pénzesember állambukáskor: ott álltam egy csomó bankóval, amire ugyan rá voltak írva megnyugtató dolgok, de amikről tudtam, hogy csalás, hogy semmi, rongyos papír." A meg nem kérdezettek tehetetlen dühével fogalmaz, amikor a politikáról és benne az általános választójog kérdéséről ír: „Valami rosszabb, rettenetesebb dolog, mint ez a háború, s mindaz ami még jön: nincs, és ennél valami rosszabbat még az asszonyok se csinálhattak volna. Hát ha ezt tudták a férfiak, csak így megcsinálni, igazán nincs miért félteni a világ sorát az asszonyoktól.'

1 A természettől elszakadt, de oda szüntelen visszakívánkozó ember nyilatkozik meg a levelekben vissza-visszatérően, pl. így: „Tavaszkor mindig majd megbolondulok, úgy szeretnék a földdel babrálni." Ugyanez másutt, keserűbben: „Nekem itt kell ülnöm, hogy azt a ronda 70 000 koronát megkeressem, ami nélkül ma nem tudok megélni. Az Úristen segítsen odáig, hogy vén koromban a saját házikómban ébredjek föl reggel, s még a vasút is messze legyen, ami Pestre visz. S ne legyenek ott modellek, tanítványok, krokisták és műkereskedők, de akkor és azt fessem, amit akarok, de nem egy akkora képet, mint amekkora hely megürült a műkereskedő falán éppen."

24 A szándék és a lehetőség, a szeretném és a van kérdései, az ember és a világ dolgaira egyaránt érzékeny asszony hangján, aki elég föntről jött ahhoz, hogy megismerhesse és megérthesse a világot, és elég sokat szenvedett, hogy legalább annyi alázattal mint dühvel közelítsen hozzá. A levelek jó kordokumentumok, amelyeket még érdekesebbé tesz az, hogy Madarász Viktor gyermeke írta őket, de a meghatározó bennük a levélíró női mivolta. Asszonyi szemmel látja és láttatja a családját, a szűkebb és tágabb környezetét egyaránt, és közben lehetőséget ad nekünk arra, hogy lássuk: az emberi dolgok és gondok hetven-nyolcvan éve sem voltak alapvetően mások mint ma, sőt a lehetséges válaszok sem igen különbözők. Összesen 50 levél van, amelyeket Madarász Adeline 1903-1931 között írt ifjabb Katona Bélának, ezek közül 21-ből közlök részleteket. Igyekeztem úgy válogatni, hogy a személyes kapcsolaton túlmutató, közérdeklődésre is számot tartó részek kerüljenek közlésre, és a személyes dolgokból csak annyit adni, amennyi a kettejük kapcsolatának a megértéséhez szükséges. A levelek a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában találhatók, a Katona család fondjában. A szöveget betűhíven közlöm, csak a nyilvánvaló elírásokat, általában az ékezethiányokat javítottam. Madarász Adeline a mondatközi vesszők helyett gyakran gondolatjeleket írt, ezt sem változtattam meg a közlésnél. Az ismert, illetve a szövegkörnyezetből adódóan egyértelmű jelentésű rövidítéseket, mint az etc. (s a többi), mtr (méter), t.i. (tudniillik), mltsgos (méltóságos), kben (különben), kbelöl (körülbelül) nem oldottam fel a jegyzetben. A levelekben gyakoriak az aláhúzások, ezektől a közlésnél eltekintettem. A szövegkihagyást a szokásos módon /.../ jelölöm. Az idézetek a 7., 10. és 13. szám alatt közölt levelekből valók, de attól eltérően nem betűhíven, hanem szöveghíven.