Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

HORVÁTH M. FERENC Pest-Solt megye és Kecskemét város statisztikai és közigazgatási leírása 1857 és 1859-ben

Egy tárgy - esetünkben egy megye és egy város - „leírása" mind készítője, mind befogadója részére statikus, mondhatnánk, egysíkú tartalmú műfajt feltételez: egy felsőbb hatóság megadott szempontjaira kell egy alárendelt szervezetnek hivatalos válaszokat adni. Ráadásul egy olyan korszakban, amikor a felsőbb hatóság vélhetnénk - a válaszokat, ha tényszerű adatait nem is, előre sejtheti. Az osztrák kormányszervek érdeklődése tudatos és szervezett volt, de vajon a lényeg megismerhető volt-e a válaszokból, vagy a kései olvasó, kutató hasznát lát(ha)ja-e ezeknek az írásoknak? Az abszolutista kormányzás mindenesetre olyasmire kérdezett rá és olyan formában, ahogyan korábban a hivatalos magyar szervek nem tették. Csak néhány „prestatisztikus" - többek között Kovács János, Vályi András, Keleti Károly, Fényes Elek, Palugyay Imre, Pesty Frigyes - készítette el többnyire önerőből „országleírását". A közzétett forrásoknak számos közös vonását fedezhetjük fel, jóllehet irattani szempontból nem azonosak: az első kettő statisztikai felmérés, míg az utóbbi kettő a közigazgatás különböző szintű szervei által a dualizmus korától egészen 1950-ig rendszeresen elkészített - éves közigazgatási jelentés. Mindegyik forrás számadatokkal alátámasztott szöveges beszámoló, leírás egy adott időszakról, mindegyik visszatekint rövidebb-hosszabb időszakra, esetleg él az összehasonlítás módszerével is. Míg az első két forrásra inkább a ténymegállapítás a jellemző, az utóbbi két közigazgatásijelentés esetében elvárja a felsőbb hatóság, hogy a választ adó értékelje az adatok egy részét, adja magyarázatát a tényeknek, tárja fel az ok-okozati összefüggéseket, tegyen javaslatot bizonyos problémák megoldására, sőt - kérve-kéretlenül néha még kritikai megjegyzésekkel is találkozhatunk. Különösen Kecskemét város jelentéseiben tapasztalhatjuk néhány jelét a bátrabb véleménynyilvánításnak és a kritikus szemléletmódnak. Ezek egy része a megyei hatóság szűrőjén is átment, és továbbították az országos kormányszervekhez. Talán megkockáztathatunk néhány, a korszakra vonatkozó általános megállapítást a közölt források alapján. Magyarország felzárkózásának, polgárosodásának és modernizálódásának a reformkorban elkezdett folyamata - rövid szünet után - különleges körülmények folytatódott az abszolutizmus éveiben. Az 1850-es években alkotmányos kereteken kívül - az osztrák kormányszervek a korabeli nyugat-európai normák alapján, természetesen politikai céljaiknak megfelelően, igyekeztek képet kapni Magyarország helyzetéről. Ehhez sokféle eszközt felhasználtak, itt most leginkább a közigazgatási úton beszerzett információkra gondolunk. Ezek alapján - a kortársak által annyira gyűlölt rendszer keretein belül - kezdődött meg az ország politikai, jogszolgáltatási, közigazgatási, gazdasági és társadalmi szerkezetének átalakítása. Ezek közül sok elem beépült és további alapja lett a dualizmus kori társadalomnak is. Ha az abszolutizmus éveiben különböző célból készült felmérések nem is lehetnek egyedüli forrásbázisai a korszak kutatóinak, mégis olyan alapvető forrásnak számítanak, amiket nem nélkülözhetünk a történeti feltáró munka során. *