Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA Akasztó úrbéri viszonyai a XVIII-XIX. században

rint 36 krajcárt (azaz évente mintegy 2267 forintot) követelt.

42 Egy 1845. évi, szintén földesúri kalkuláció az úrbéres szolgáltatásokra évi 1516 pengőforinttal számolt.

43 Az elszámolásnál az uradalom kénytelen volt Akasztó község részére az 1812 előtt a regálé épületekre költött költségeit, illetve a természetben beszedett járandóságok árát is beszámítani. Az 1843. október 28-án megkötött rész-egyezmény szerint az 1812-1828 közti időre 4575 váltóforint 38 9/16 krajcárt, 1828-1836 közti időre az uraság által 4000 forintra leszállított összeget fizetett a falu a földesurának, egyúttal kérve az 1837 utáni időszakra vonatkozó tartozások kifizetésének halasztását. A jobbágyfelszabadítás után is az uradalom szorgalmazta az úrbéri per lezárását. Gróf Batthyány József özvegye, Tarnóczy Antónia 1856 márciusában a PestSolt Megyei Úrbéri Törvényszékhez írt levelében 1836 és 1848 április 30. közti 11 év és 4 hónap időre összesen 17 181 pengőforint 20 krajcárt követelt az úrbéri tartozások fejében. Ugyanakkor leszögezte az özvegy grófnő, hogy kész a császári nyílt parancs szerint, az 1770. évi Urbárium alapján megkötni az egyezséget. Ennek megfelelően egy telek illetősége szántókból 28, rétekből 12, legelőből 12 holdat tesz ki. A 247 házas zsellérnek egyenként nyolcad legelő illetőség jár. A plébános egy, a jegyző és a kántor fél-fél telki illetőséget kap. Az 1811 (az úrbéri per kezdete) utáni foglalásokat a maradványföldekből és a legelőből elvett részekkel együtt (benne a legelőkön telepített szőlők) az uradalomnak vissza kell adni. (Az 1853-as úrbéri pátens a maradványföldet saját erőből megválthatónak ítélte.) Rögtön hozzátette a volt földesúr, hogy a szőlők utáni dézsmákról kész lemondani ugyanannyi mennyiségű maradványföld fejében. Továbbá négy házhely az uraság részére hasíttassék ki. A nádlást pedig két részre kell osztani. A volt jobbágyok Zeleszko József bíró, Vantsik Pál, Judák Mihály, Bangó István, Loványo Ambrus,Vantsik János esküdtek és több „közlakos" aláírásával május 29-én válaszoltak a grófnő előterjesztésére azzal, hogy ha az uradalom átad minden királyi haszonvételt, ingatlant (földet és épületet) és azt megengedi örökös tulajdonukba venni, akkor a község 150 000 pengőforintot fizet, tíz év alatt egyenlő részletekben.

44 A grófnő válasza július 16-án érkezett a megyei úrbéri törvényszékre, amelyben a korábbi ajánlata szellemében tette meg újabb javaslatait.

45 25 3

Á telek és 247 zsellérjárandóságát ismeri el. 1812-ben - amikor az úrbéri per elkezdődött - az akasztóiaknak a birtokában 890 hold szántó, 276 kaszás rét, 331 kapás szőlő volt. Mindezeken felüli rész a volt földesurat illeti. A földekért és a jogairól lemondani nem akar 150 000 forintért, mivel „megfelelőnek és elégségesnek" nem tartja, különösen nem 10 éves, kamat nélküli törlesztéssel. Végül a „barátságos" egyezség 1856. szeptember 28-án született meg. Ennek értelmében a község határából az uradalom részére kihasítottak az eddig is birtokolt 100 hold mellé 4500 holdat és a többi földet a község, illetve a volt úrbéresek tarthattak meg 46 így egyik fél sem tartozott a másiknak készpénzzel. Az uradalom a 4500 hold területet a tabdi, a kiskőrösi és az Acs-Ökördi puszták „mentén", vagyis a Akasztó, úrb. per, 1818. Akasztó, úrb. per, 1843. Akasztó, úrb. per, 1856.