Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

adják az őket illető dunapataji /c/r[ályi] kisebb haszonvételi jogokat és az azokhoz való ingatlanokai./.../ és a/.../maradvány- vagy censualis földek örökváltságáról is lemondanak, és azon jogról is, hogy a szőlődézsma-váltságot is az állam közbenjöttével vezethessék. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy ez a per igazi, több generáción át folyó feudális kori per volt. Amikor elkezdődött, a feudális viszonyok még örökkévalónak tűntek, amikorra vége lett, már régen megtörtént a jobbágyfelszabadítás. Változó szerencsével folyt, talán csak egyetlen dolog volt benne változatlan, az, hogy a város mindig veszített, - akkor is, amikor a bíróság a javára döntött. Lakossága a per alatt elszegényedett, veszteségei sohasem térültek meg, így lényegében hiábavaló volt a 82 évig tartó küzdelem. A helytartótanács érezhető rokonszenvvel viseltetett ugyan az ügy iránt, de alig lehetett hatással a dolgok alakulására. A legtöbb, amit tenni tudott, az volt, hogy gátat vetett a bosszúvágytól elvakult földesurak járandóságokat növelő törekvéseinek, de kártérítést fizettetni már nem volt ereje. Mai szemmel nézve elképesztő, hogy hogyan lehetett megkerülni vagy éppen semmibe venni a felsőbb hatóságok rendelkezéseit, sőt hogyan lehetett azokkal homlokegyenest ellenkező ítéleteket hozni. Folyamatosan érzékelhető, hogy alsó fokon a két ellenérdekű fél olyan bíróság előtt áll egymással szemben, ahol az egyik fél a bíró. Ezen az sem változtatott, hogy 1836 után a földesúr nem lehetett tagja az úriszéknek, ha a tárgyalt ügyben személyében érintett volt. A földesurak általában korábban sem voltak jelen személyesen az úriszéki üléseken. Megbízottaik és alkalmazottaik intézték az ügyeket, amelyek folyását a megyei kiküldött érdemben nemigen tudta befolyásolni, és talán nem is nagyon akarta. A vármegyei hatóságok sem voltak különösebben érzékenyek a szegény adózó nép gondjaira. Legfőképpen azért nem, mert tagjaik többnyire maguk is abba a társadalmi csoportba tartoztak, mint akik ellen a patajiak küzdöttek, sőt, nem egy pataji földesúr is részt vett a munkájukban. Nem véletlenül hívták fel a város figyelmét többször is a földesuraik iránti engedelmességre, és nem véletlen az sem, ahogyan Bors Sámuelhez, a város érdekeit eredményesen képviselő ügyvédhez viszonyultak. BKMÖL V. 320/a Úrbéri per iratai 1877. Egyezségi jegyzőkönyv, dátuma: 1877. április 6.