Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

1) a földesurak részéről a községnek megterítendő összeg 3672 forint, 2) a gyümölcsöskertekben kivágott fákért kárpótlás nincs, 3) haszonbér-túlfizetést nem térítenek vissza, 4) 1818-tól a hazátlan zsellérektől szedett váltság összegét nem fizetik vissza. Az ülés előtt elkészült a helytartótanács által szorgalmazott rendezési terv, így az úriszék megállapíthatta a következő évtől a város által a földesuraknak fizetendő járandóságok Összegét. Adatai szerint a földet bíró jobbágyok száma 375, a házas zselléreké 640, a maradványföld területe 5495 hold, amelynek 609 holdja 30 krajcár holdanként, a maradék 4885 hold után pedig 24 krajcár. Ezeknek megfelelően a bérleti díj összege évi 7761 forint ezüstben. 92 A megyei törvényszék 1838. június 27-én hozta meg a maga döntését az ügyben. Két helyen korrigálta az úriszéki ítéletet: 1) kimondta, hogy a földesurak által a városnak megtérítendő 3672 forint után 1832-től 6%-os kamatot kell adni, 2) rögzítette, hogy a haszonbér két részletben, de nem előre fizetendő.

93 Az ügy a vármegyétől ismét a helytartótanácshoz került, amely 1841. szeptember 6-án hozta meg a maga döntését. Ebben határt szabott az egyre növekvő földesúri követeléseknek. Egyértelműen kimondta, hogy a jobbágyok és a házas zsellérek számát nem az 1836/37. évi rovatos összeírás alapján kell megállapítani, hanem az 1812. évi szerződés szerint, „mivel az 1812. évben kötött szerződés a jobbágyoknak és a házas zselléreknek ott feljegyzett számára nézve már legfelsőbb helyen is helybenhagyattatott, de a pártfogó tisztiügyésznek előadásából /.../ is kitűnik, hogy minden külső és belső telkek, valamint a közlegelő is, mely a D. Patai lakosságnak jelenleg birtokéiban vagyon, már az 1812

,kl szerződés idejekor is az által bírattatott, és így nem lévén a földes uraságnak oly szabad rendelkezése alá tartozó telke, melyből a később szaporodott zselléreket háztelkekkel elláthatta volna, világos lenne, hogy a D. Patajon 1812. év olta elszaporodott házas zsellérek vagy az ottani lakosoknak már eddig is bírt belső telkeikben, vagy a szinte birtokukban volt legelőből nyerték a többi lakosok megszorításával házhelyeiket, igazságos, hogy valamint az eddig kevesebbek által bírt adóbeli telkek többek között osztassanak fel, úgy az úrbéres tartozások megváltásának mennyisége is a több adózók között törvényes arányban felosztattassék anélkül, hogy ezen mennyiség a zselléreknek időközbeni megszaporodása végett legkevésbé is szaporíttathatnék. Mi egyedül csak akkor történhetik, ha az 1812 olta 348

cal nevekedett zsellérek mind belső telkekkel, mind úrbéri legelővel az uradalom által lettek volna ellátva. /.../ Ezen oknál fogva a váltsági summa megállapításáról a jobbágyoknak és zselléreknek 1836/37. évi összeírásban alapult számát megállapító hasonló ítéletek megváltoztatván, a váltsági somma alapjául az 1812'

k évben kötött szerződésben foglalt 427 földdel bíró jobbágyok és 292 házas zsellérek állapíttatnak meg. A hazátlan zsellérek pedig, miután azok az 1810. évi bőjtelő hó

94 13'°

l 2399. szám alatt kibocsájtott intézvény 3. pontjának C betűjénél fogva sem vétethetnének /.../ a váltsági mennyiség meghatározásának alapjául, a számadásból végképp kihagyattatván, rajok nézve a szerződésben külön pont alatt feljegyzendő azon rendelkezés tétetik, hogy azok 12 napi gyalognapszámjokat napját 10 xr-ral számítván 2 forintban megváltsák, és ezen váltságbeli sommât a hazátlan BKMÖL V. 320/a Úrbéri per iratai 1857. Répánszky-féle pertörténet 21-22. p. Uo. 1838. Az 1838. június 27-i vármegyei polgári törvényszék 429. sz. határozata február