Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

mázsa faggyút, két akó sós vizát, ötven koszorú vörös- és annyi koszorú fokhagymát. "

15 1768 májusában az úrbérrendelet végrehajtására rendelt küldöttség úgy találta, hogy Pataj mindig szerződés szerint bírta a földet.

16 Az 1770. szeptember 3-án kelt 4027. számú királyi leirat ennek megfelelően úgy rendelkezett, hogy Pataj nem vonható úrbér alá.

17 A földesurak nem tiltakoztak ez ellen, de mint később kiderült, nem fogadták el. Cselekvésre azonban csak 1794-ben szánták el magukat, amikor az örökös földesurak közé bekerült új tulajdonos, Zlinszky Mátyás vette kezébe a dolgok irányítását. Nedeczky Anna (férjezett Rosti Pálné), aki a Száraz Erzsébetet illető pataji 2/5 rész felének lett tulajdonosa 1782-ben, tulajdonrészének felét 1790-ben Zlinszky Mátyásra ruházta, aki hitelezője és ügyvédje volt egy személyben. A tulajdonostársak tiltakoztak az átruházás ellen, fellépésük azonban nem járt eredménnyel, 1791ben megtörtént a birtokbavétel.

18 Zlinszky Mátyás új szellemet hozott az örökös földesurak közé. Hamarosan támogatói akadtak, akikkel együtt 1794-ben új szerződést akart kötni a várossal, felváltandó az 1745 óta hatályban lévő Rudnyánszky-félét. A róla elnevezett szerződés, a Zlinszkyanus contractus, kb. a háromszorosára emelte volna a város által a földesuraknak fizetendő összeget. Zlinszkyék 1794 áprilisában el is fogadtatták a szerződést a város képviselőivel, azonban csalárdul és erőszakkal, emiatt a város vezetői a vármegyéhez fordultak a megsemmisítése érdekében. Beadványukban a következőképpen mondták el a történteket: „Mi, tekéntetes Cseh László, Komis Sándor és Zlinszky Mátyás urak által a plébániára hívattatván, te[k\n]t[t]tes Cseh László úr maga előállott, és amint mondotta, minden uraságok képében /.../azt declarálta, hogy már a méltóságos és tekéntetes földesuraság a régi contractus mellett nem maradhat, mivel az nekiek káros, azért egy új contractust kívánna az uraság csinálni, de nem olyat, hogy az által a szegény jobbágy megnyomoríttatnék, hanem hogy mind az uraságnak haszna lenne, mind pedig a szegény jobbágy élhetne. Ezt, úgymond, ha elfogadja a város, jó, ha pedig nem, tudtára legyen, hogy urbáriumra fogja venni, vagy pedig a pusztákat tőle elvévén másnak adja. /.../Mi erre semmit sem jeleltünk, hanem a plébániáról eljővén /.../ abban határoztuk /.../magunkat, hogy a contractus csinálásába bele nem ereszkedünk. " A város képviselői a veszély elhárításán igyekezve hiába hivatkoztak a törvényre, amely szerint az „uraságok tartoztak volna magukat az urbáriumnak punctuma tizedik cikkelyéhez alkalmaztatni, mely szerint egyenesen ki van téve, hogy az uraság esztendővel előbb tartozik a jobbágynak hírt adni contractusa megváltoztatása felől, melyet kérésünkre is nem cselekedtek, /.../sőt inkább bennünket megszorítván azon voltak, hogy ily szoros idő alatt magunkat fel nem találhatván, velünk annál inkább [a] maguk részére jobb contractust csinálhassanak, mely erőltetés által annyira is boldogultak szándék/okban, hogy már bennünket az egyezésre rá is vettenek, aminthogy az egyezést meg is próbáltuk, de feltettük magunkban, hogy mindég csak úgy fogunk ígérni, hogy az egyezés köztünk meg ne lehessen, hogy majd a tekéntetes uraság is elunván az alkudozást, azt félbenhagyja. 15 BKMÖL V. 320/a Okmánytár 1745. 16 Uo. Úrbéri per iratai 1829. Informatió (a továbbiakban: Perkivonat) 1. p. - Bors Sámuel 1829. december 7-i levelének melléklete 17 Uo. Okmánytár 1770. (másolat) 18 Uo. Tanácsi iratok 1791. Zlinszky-acta