Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között
A becsületsértések megtorlása is a tanácsra tartozott. Vácon 1793-ban az oltár előtt - az ártatlanságot szimbolizáló mirtuszkoszorúval - álló menyasszonyra egy felbérelt gyerek a leányanyaságot jelképező szalmakoszorút dobot. A vétkes gyerek 12 vesszőt, a felbujtó legény 12 pálcát, a szalmakoszorút készítő két lány 10-10 korbácsot kapott. Ráckevén 1780-ban Budai Jánost, nem annyira a mapa asszonyának megverésért, hanem elsősorban azért kapott 40 pálcát, mert Kudar János esküdtet kálvinista disznónak mondotta és „így az ekkoráig a pápisták és reformátusok között folyó harmóniát és békességet felborítani nem átállotta". Ugyancsak Ráckevén 1792-ben bizonyos Bereczky Ádám nemes Szenté Andrást cigánynak mondta, amiért 2 forint bírságot, 4 órai áristomot, utána pedig „testi büntetés"-t kapott". 185 Ugyancsak ekkor tárgyalták Károly János Mária nevű leányának a panaszát Óvári Jánosné ellen, aki őt „kurva nevekkel" már két ízben illette, sőt legutóbb a „város lukának" nevezett. A kiszabott büntetés szerint a mocskolódó asszony nemcsak a lányt, hanem annak apját, anyját is meg kellett követni „közönséges helyen", azaz nyilvánosan és még fogadalmat is tett, hogy megjavul. A verekedő, garázda lakosokat sűrűn büntette a magisztrátus pálcával, korbáccsal, áristommal, pénzbírsággal. Nagykőrösön a XVIII. században a „száraz" verésért hat, vérbírság esetén pedig 12 forint büntetés járt. Dömsödön a „karczolásért" 6 forint, „ha ököllel száját öklezné" 5 forint, ha pedig kézzel a másik hajába kapna 4 és fél forint bírságot fizetett a bűnös. A „kövekkel vagy egyébbel" hajigáló egyént 10, illetve 20 forintra büntették. Érdekes, hogy az kapott nagyobb büntetést, aki nem találta el a másik embert, mert ha nem találja el „az ollyan hajigálás igen bizontalan, miként az ember kezéből kiesik". Kecskeméten 1755-ben a verekedők általában 50 korbácsot kaptak, mint Apró János egy csárda szétveréséért, vagy a szőlőben részegen lövöldöző Koncz István. A feleségét kegyetlenül megverő Pintér János két hét áristomot kapott kenyéren és vízen. Nem gyilkosságként, hanem „csupán" verekedésben találták bűnösnek Kiskőrösön 1811 decemberében Kis Pál csőszt, aki részeg fővel a beretváit élesítő Tyersánszki Mihályt „pajkosságból" puskaaggyal úgy fejbe ütötte, hogy az rögtön meghalt. 1 Kis Pálnak „ezen rossz tselekedetéért" kellett fizetni az áldozat családjának 40, a mezővárosnak munkájának elmulasztásáért 30 váltóforintot, valamint 50 bot testi büntetést kapott. Kecskeméten a visszaeső tolvajt kikergette a magisztrátus a városból és ha visszajönne, ügyét az úriszékre kell bocsátani. Csiha Csernus Mihály „valamely csekély árpa lopásért" két ízben kapott ötven botot, ami után „al fele kirothadván" hamarosan meghalt. 187 Az elszaporodott kerti lopások miatt Kalocsán 1816-ban hozta a városi magisztrátus azt a rendszabást, hogy a termés érése idején csak pénteki napokon lehetett a kertbe kimenni. 188 (Meghatározták a szőlőszedésen kívül a kukorica szedést is.) 189 A lopáson rajtakapott kertes gazdától a kertje „felbecsültetett" árából fizették ki a kárt és a büntetést. Ha nem volt kertje, akkor az összehívott nép előtt „az utca közepén" a lopott termést elébe rakva, pálcázták meg „érzékenyül". Ha öregség, vagy betegség miatt nem szenvedhette el a testi büntetést, akkor a nyakába kötözték a lopott „jószágot" és az utcákon föl és alá „kísértéssel czígéresen" büntePML, RMTTan. Ul. jkv. 1780. dec. 9., 1792. február 24. Dr. MESKÓ Sándor 1989. 133. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1994. 175. BKMÖL, KAVTTan. Ul. jkv. 1816. augusztus 25. BKMÖL, KAVT Tan. ül. jkv. 1819. október 3.