Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között
kötöttek. 164 Hasonlóan megszégyenítést szolgálta a mai ésszel már kissé humorosnak tünő „mellékbüntetés", amikor a bűnös kecskeméti lakosoknak a hátukon kellett kivinni a városból az engedély nélkül a házukba fogadott jövevényeket. 165 Gyermekkorúság nem volt akadály a testi büntetésnél. Vácon 1796-ban a tűzzel játszó és gyulladást csaknem előidéző 9 és 12 éves gyerekek 9, illetve 12 korbácsot kaptak. 1 Öregek, betegek, nyomorékok és terhes nők esetében a testi fenyítés helyett néhány órától két hétig terjedő áristomot szabtak ki, illetve alkalmaztak pénzbüntetést is. A lopáson kapott ráckevei Nagy János felesége „minthogy gyermekágyábúl most nemrégiben megszabadult" a testi büntetéstől is „megszabadult", de amíg férjére a 25 botot ráverték, addig köteles volt az „ura előtt állni". 167 Ráckevén 1792-ben az anyját káromló Végh Márton - tekintettel fiatal korára és eddig még nem volt panasz ellene csupán „12 pálcaütéssel fenyíttetett". Sokszor kombinálva jelent meg a megcsapatás, a fogdába zárás és a pénzbüntetés. Lopásoknál, károkozásoknál gyakori volt a kétszeres kártérítés, melynek fele a sértetté lett, fele a város kasszájába folyt. 168 Általában elmondható, hogy a büntetések mértékét nem annyira a statútumok, hanem inkább a pillanatnyi körülmények határozták meg, melynek során az ítélethozók mérlegelték a bűnös egyén korát, társadalmi körülményeit, előéletét stb. Például Pataj mezővárosban a káromkodó 30, az „irtóztató" káromkodó 50 pálcát kapott. 169 A visszaeső bűnösöket általában szigorúbban ítélték a törvényszékek. Ráckevén 1792-ben került a magisztrátus elé Sípos Pál, aki a feleségét „gyakorta ok nélkül is úgy megverte, hogy a nyavala is kitörte" 170 A bíróság megállapította, hogy bár a feleség „illetlen beszédjével okot ád, de oly kegyetlenül mészárolni nem lehet", 12 pálcát szabott ki, de a „büntetés nagy könyörgésire elengetődött most egyszer." Utána írásbeli fogadalmat tett Sípos Pál, hogy többé nem fog verekedni. Egyébként elterjedt szokás volt, hogy a feleségüket bántalmazóktól az első alkalommal írásbeli fogadalmat vettek, hogy többé nem tesznek rosszat. Ellenkező esetben a korábbi büntetésüket is elszenvedték. Alkalmazták a kezes állítást is, ami azt jelentette, hogy nem zárták be a vádlottat az áristomba a tárgyalásig, hanem a kezességet vállaló, mint „becsületes lakos, amidőn a törvényszék kívánni fogja, az személyt mindenkor előállítja". 171 Régi büntetésfajta továbbélése volt egyes református helyeken a szégyenkőhöz, szegyenfához kötözés, vagy állítás. A nyilvános megszégyenítésre és bűnbánatra egyik példa Cegléden 1817-ben történt, miután egy bizonyos Kis Szűcs Zsuzsanna nevű cselédlány a gondjára bízott gyermeket felelőtlenül a tűzhelyre tette, ahol a gyermek halálosan megégett. Az ítélet szerint a bűnös „vasárnapi napon, amikor a nép a templomból jön, a szégyenfához állítani rendeltetett és gondatlanságának tulajdon szájával leendő kikiáltására büntetetett" 172 1824-ben a tanács azt rendeletét publikáltatta a templomokban, hogy a dorbézoláson kapott szolgáló, mint „feslett erkölcsű személy" a szégyenfához kikötéssel fog büntetődni. 173 Ehhez hasonló 164 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002. 642. 165 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002. 643. 166 HORVÁTH M. Ferenc-PINTÉR Tamás 1996. 222. 167 PML, RMT Tan. ül. jkv. 1792. május 29., 1792. október 30. 168 PML NKO, CMT Tan. ül. jkv. 1807. február 14. 169 TABA István 1986. 81. I7U PML, RMTTan. ül. jkv. 1792. január 10. 171 BENCSIK Zita 2000. 17-18. 172 PML NKO, CMTTan. ül. jkv. 1817. november 14. 173 SCHRAMM Ferenc 1975. 393.
